Ma nagyon jól tudtunk haladni, szinte végig emelkedik, de tekerhető. Santo Domingo de la Calzada után Granónban álltunk meg ebédelni, sziesztázni.

Granon is mint annyi kis falu, elvarázsol a hangulatával. Csendes, nyugodt, az emberek kint beszélgetnek a házak előtt. A főtéren, a templom előtt ültünk le ebédelni. Kis mindenes bolt, étterem, kávézó, posta egyben, az eladó-pincér-postás senorita mindenkit ismer. Minket is jól kifaggat, hogy honnan jöttünk, honnan indultunk, meddig megyünk, majd pár perc múlva már meséli is tovább az ott kávézó helyieknek, akik nagy szakértelemmel figyelnek minket, ha összeakad a tekintetünk mosolyognak, intenek. Amíg az ebédre vártunk mi a helyieket figyeltük. A főtéren épp vásárnap volt, pár árus kínáltj a portékáját, a falusiak ráérősen nézelődnek. Két tizenéves lány leül a templom lépcsőjén és a youtube-ról egy spanyol gitárszólót próbálnak megtanulni. Az egyik nagyon ügyes. Hamarosan megjelennek a fiúk is körülöttük. A mellettünk lévő asztaloknál még két magányos zarándok, az egyik naplót írt, a másik azt hiszem aludt.

Nagyon nagy a meleg, 40 fok körüli lehetett. Vizes pólóban indulunk útnak, de alig fél óra alatt megszárad. Az utunk egy ültetvény mellett halad, ahol épp locsolnak. Mi is beállunk az uborkapalánták mellé, a hűsítő vízsugár alá, a jéghideg víz igaz felüdülés. : )

Belorado egy újabb hangulat. A főtéren kellemes spanyol zene szól, árnyas park, nagyszülők az unokákkal, két biciklis zarándok pihen. Mi is a padnak támasztjuk a bicikliket, és végignyúlunk az árnyas padon. Miklós aludt is egy félórácskát. Egy padon. A főtéren egy parkban. Miklós. 35 év együttlét után is tud meglepetést szerezni:)

A turista információs irodában gyönyörű pecsétet kaptunk, a hölgy nagyon büszke volt rá, részletesen el is magyarázta a pecsét szimbólumait.

Egy fagyi után annyira felfrissültünk, hogy tovább indultunk. Nekivágtunk egy újabb csúcsnak, ami 1150 m. Úgy gondoltuk, majd valahol útközben letáborozunk. A csúcs közelében Miklósnak eszébe jutott, hogy ilyen magasan biztos nagyon hideg lesz hajnalban, így áttekertünk a hegyen. Lefelé már élveztem : )
Egy frissen aratott szántóföldön vertünk sátrat, majdnem fél méter magas szalmaágyon. A távolban egész naplementéig még folyt az aratás. A frissen aratott szalma illata és az aratógép távoli zümmögések a hangja gyorsan álomba ringatott mindkettőnket..

És végül meg kell állapítanom, hogy 40 km/óra fölött felesleges tekerni a pedált.