El Camino két keréken

El Camino két keréken

7. nap 2016.08.05. péntek

2016. október 14. - Ica és Miklós

Napi táv: 90,14 km
Össz. km: 457.61 km
Start: Punte Firero 8.30 óra
End: Calzada del Coto után kb. 10 km-re. Egy forrásnál.

Ez a szakasz egy kissé "unalmas" sík vidék, ameddig a szem ellát búzamező vagy napraforgó.
Az út kb. harmadán közvetlenül a gyalogút mellett, aszfaltúton tudtunk haladni, így elég nagy tempót diktáltunk. Az utat megszakító települések is jellegtelenek, nem érintettek meg annyira minket, így kevesebbet is időztünk 1-1 helyen.

Érdekes ez a társas magány. Miklóssal együtt megyünk, de a hosszú kilométereken keresztül mégis egyedül vagyunk. Gondolatainkba mélyedve tekerünk, és mivel nem nyomasztanak a napi gondok, van időnk átgondolni nagyon sok mindent, Eseményeket, kapcsolatokat, hitet vagy hitetlenséget, van időnk magunkba nézni. Ahogy egyre nagyobb utat hagyunk magunk mögött, úgy tűnnek el az otthoni apró-cseprő gondok. Nem számít az idő. A nappal kelünk és fekszünk, ha éhesek vagyunk eszünk, ha fáradtak vagyunk pihenünk, ha közeledik az este szállást keresünk. Talán ez a zarándoklét.
Lehet, hogy közhely, de tökéletes béke költözött a lelkünkbe. Azok az emberek, akikkel kapcsolatba kerülünk, hasonló érzéseket árasztanak. Valahogy mindenki jóvá válik. Nincsenek anyagi különbségek. Senkinek nincs több cucca, mint ami minimálisan szükséges, hiszen nem cipel senki semmit, ami felesleges. A milliomos üzletember ugyanabban a 20 ágyas szobában alszik, mint a munkanélkülivé vált melós.

Érdekes, hogy kora délután óta nem láttunk egy zarándokot sem. Gondolom, hogy a sík szakaszt gyorsan teljesítik a gyalogosok és a délutáni forróság elől behúzódnak egy albergue-be. Előttünk az úton 1-1 juhnyáj vág keresztül, bégetve, lökdösődve tekingetnek felénk.

Hamarosan rájöttünk, hogy miért vagyunk ennyire „magányosak”. Letértünk az útról egy alternatív útvonalra. Már nem fordulunk vissza, pedig jó pár kilométerrel hosszabb az eredeti útvonalnál. Javarészt mezőgazdasági területen, vörös salakos úton haladunk. Vizet csak gazdasági épületeknél tudunk kérni. Itt hatalmas lompos kutyák csaholnak, elég izgalmas, hogy széttépnek, vagy életben maradunk. :) Az utat időnként kis erdő-oázisok színesítik. Az egyik ilyen pihenőhely annyira megtetszett, hogy nem is mentünk tovább, aránylag korán letáboroztunk. Egy kis liget, forrással, padokkal. A rengeteg por után alaposan tudtunk tisztálkodni, mosni, szóval nagytakarítást csaptunk. A közeli faluból 1-1 kutyát sétáltató pár jár csak erre. Egy nő a lányával oda jön hozzánk, kifaggatnak a szokásos dolgokról, alaposan szemügyre veszik a felszerelésünket, megtapogatják a biciklis kabátunkat, és mikor meggyőződnek róla, hogy nem fogunk éhen halni és megfagyni az éjszaka, magunkra hagynak.

A közeli faluban éjjel nagy buli volt, távoli tucc-tucc hallatszott. Eleinte felvetődött bennünk, hogy ha hajnaltájban esetleg pár részeg majd hazafelé tart, lehet, hogy felfigyelnek a sátorra. De nem tudtunk sokáig gondolkodni ezen, az édes álom hamar elnyomott mindkettőnket.

És végül meg kell állapítom, hogy ha egy lejön lefelé suhansz, és 45 km/óra körül elkezded behúzni a féket, sose felejtsd el, hogy mennyit kellett tekerni, amíg elkezdhetted élvezni a száguldást.
Buen Camino!
 Ica & Miklós
Etap 7.
etap7.jpg
 A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!
Az unalmas, egyhangú szakaszról egy összefoglaló:

A bejegyzés trackback címe:

https://elcaminoketkereken.blog.hu/api/trackback/id/tr3011808789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása