El Camino két keréken

Summa-summárum - utószó

2016. október 19. - Ica és Miklós

Aki azért olvas(s)(t)a a blogot, mert készül Az Útra, összegyűjtöttem pár dolgot, amit tapasztaltunk. Szemezgess belőle!

Amit semmiképp ne hagyj otthon!:

Magas faktorú napvédő krém és ajakápoló! Nagyon fontos!

Napszemüveg. A harmadik napon már úgy néztem ki, mint egy bagoly. Az orrom piros, az arcom barna, a szemem körül fehér plecsni a szemüveg miatt, de ennek ellenére is nélkülözhetetlen.

Meleg felső és nadrág. Reggelente és a hegyekben nagyon hideg van. Nálunk őszre ajánlott biciklis dzseki volt, mely véd a hideg és a szél ellen is.

Esőkabát. Mi szerencsére megúsztuk az esőt, csak éjjel esett, de mindenki azt mondta, ez csak mázli.

Ruha a lehető legkevesebb! 3 póló, 2 naci. Este 1 perc alatt kimosod.

Délutánonként mikor nagy a hőség, egy mosdóban, forrásnál vagy egy kútnál kimostam a rajtam lévő pólót, jól kicsavartam és visszavettem. Naponta többször is. Mindig friss, illatos ruha volt rajtam, és a víztől csöpögő ruhánál nincs jobb hűsítő, ha 41 fokban tekersz.

Egy könnyű vékony sál, amelyet ha bevizezel, szintén hűtheted magad.

Igyál! Ne várd meg amíg megszomjazol! Az úton sok forrás, kút van, mindig töltsd fel a kulacsod. Én imádtam a friss, tiszta hideg forrásokat. Ami nem ivóvíz, azt jól láthatóan jelölik.

Délután mindig megálltunk egy boltnál, ahol megvettük a másnapi reggelit. Bagett, tej, sajt, sonka, paradicsom, paprika. Reggel sokszor nehéz boltot találni.

Ebédre mi majdnem minden nap zarándokmenüt ettünk. Elég kiadós, mindig friss, négy fogás, sok helyen még a kávé is benne van. Kell az energia!

Jól jön a szőlőcukor, és a müzli szelet. Gyorsan erőt ad, plusz energiához jutsz.

Kerékpárolaj! Nem maradhat otthon. A poros, murvás utakon csontszárazzá válik a lánc és a váltó.

Univerzális kerékpárkulcs készlet. A rázós utakon kilazul ez-az.

Pótbelső. Mi vittünk olyan vackot, amit defekt esetén bele kell fújni a kerékbe, de semmit nem ért. Lehet, hogy csak azért, mert a belsőn nem lyuk volt, hanem hasadás.

A kerékpárt busszal vagy vonattal lehet szállítani szállítózsákban, pótdíjjal. Le kell szerelni az első kereket és a kormányt elfordítani. Pedállal nem foglalkoznak. Zsákot az utazás előtt a jegypénztárban tudsz venni.

Egy jó és részletes útvonaltérkép, szinttérképpel óriási segítség. Jó ha tudod, hogy a zarándokösvényt hol követi aszfaltos út is, amit a gyalogútról nem vennél észre.

Az árakról.

A zarándokszállások 5-10 € között mozognak (ha jól figyeltem meg). Mi sátorral 5-6 € fizettünk Irache-i camping volt a legdrágább, 23 €.
A zarándokmenü 9.50-10.50 € között mozog, 4 fogás. Előételként általában lehet választani levest, salátát, tésztát, gyümölcsöt. Főételként csirke, sertés, marha és valami vegetáriánus fogás. Desszertként fagyi, gyümölcssaláta, dinnye, vagy valami joghurtos cucc. Ketten kapunk egy üveg vörösbort, és egy másfél literes vizet, de lehet kérni sört, vizet, vagy üdítőt. Helyenként vannak kis eltérések, de ez az alap.
Bagett 0,75-1€, sonka, szalámi, sajt, fagyi, kv csak egy picivel drágább, mint itthon.

És végül a legfontosabb! Élvezd, érezd át az utad minden pillanatát, légy nyitott!
Az indulás előtt én ezt olvastam: "A zarándok az útja során nem tervez, hanem megéli a pillanatot."

Buen Camino!

12+4. nap 2016.08.14. vasárnap

Napi táv: 8,3 km
Össz. km: 1059,83 km
Start: Santiago de Compostela
End: Útban hazafelé...

Reggeli után visszamentünk az óvárosba. Újra meghatódottság szorongatta a lelkem. Most éreztük, hogy vége a MI CAMINONKNAK.
Egész nap volt időnk tekeregni Santiagoban, mivel csak este hatkor indult a buszunk. Mielőtt elindultunk a pályaudvarra, egy ünnepi búcsúebéddel köszöntünk el a várostól, az úttól, ezektől a csodálatos napoktól.
A buszállomáson szétszedtük, becsomagoltuk a bicikliket, most ülünk a buszon és robogunk San Sebastian felé.
A busz minden igényt kielégít. Minden utasnak saját monitor filmekkel, zenével, internettel. Reggel 6.30-ra várható az érkezés. Itt átszállunk egy másik buszra, ami Pamplónáig visz, majd egy újabb átszállással fogunk SJPP-be érkezni az autónkhoz.

Köszönjük mindenkinek, aki velünk volt, biztatott, követett minket ❤. Nagyon jólesett a sok jókívánság.
És elsősorban köszönjük Birkás Petrának és Gubán Ákosnak, mert igazán ők hozták meg a kedvünket, nekik köszönhetjük, hogy belevágtunk ebbe a csodálatos nagy kalandba!

Ma már nem Buen Caminoval köszönünk el, Az Út véget ért. Jó éjt.
Ica & Miklós

12+3. nap 2016.08.13. szombat

Napi táv: 85,56 km
Össz. km: 1042,53 km
Start: Finisterre
End: Santiago de Compostela

Reggel elbúcsúztunk az óceántól és elindultunk vissza Santiagoba. Előttünk ~ 3000 km. áll, melyből még 80-85 km. tekerés.

Furcsa volt ismerős úton tekerni, ismerős tájak, ismerős hegyek és völgyek között járni. Végig aszfalt úton jöttünk. A jósors most is velünk volt. Egy óra körül szóltam Miklósnak, hogy ha alkalmas helyet lát, álljunk meg ebédelni. Alig telt el pár perc és egy igazi piknik helyszín került a szemünk elé. Egy folyó partján, árnyas park, forrással, még úszhattunk is volna, ha akarunk a langy folyóban.
Most először mi készítettük az ebédünket. Miklós főzött :). Sajtkrém leves, bagett, csoki, kávé. Isteni volt :). Kicsivel nyolc óra után értünk a santiagói kempingbe. Megint csak furcsa volt, hogy ugyanazon a helyen állítjuk a sátrunkat, ahol három napja lebontottuk. 
Miklósnak kevés volt a déli főztje, így megrendelte egy fél disznó parázson sült oldalasát :). Próbálja visszaszedni a versenysúlyát. Szerintem egy fél disznó kevés, legalább négy fél disznóra lesz szüksége :).

Buen Camino
Ica & Miklós

Erre ébredtünk Estorde-ban:

12+2. nap 2016.08.12. péntek

Napi táv: 22,22 km
Össz. km: 956.97 km
Start: Finisterra - 7 km
End: Világvége!

Éjjel, mikor megérkeztük, már semmit nem láttunk, igaz, hogy nem is nagyon nézelődtünk. Sátorverés és zuhanyozás után azonnal elaludtunk mindketten. Reggel, amikor felébredtünk, csak ámultunk, hogy milyen szép fekvésű a camping. A sátrunk píneafenyők árnyékában állt, és előttünk hullámzott az Atlanti-óceán, csábító, homokos kis öböllel.
Viszont az út, még mindig ott kanyargott előttünk, így a kényelmes, bőséges reggeli után újra gyorsan nyeregbe ültünk. Cirka egy órát tekertünk gyönyörű vidéken. Fel-felbukkant az óceán, hol lágy homokos partszakaszait, hol vad, sziklás arcát mutatva.
Végig felfelé kellett tekerni, de annyira elvarázsolt a táj, szinte észre sem vettük, hogy elértük a világítótornyot.
A Monte del Facho 247 m magas csúcsánál a régi zarándok azt hitték itt a világ vége. Hosszú hónapokig jöttek csak jöttek, mindig nyugat felé, követve a napot. És innen nincs tovább! Nincs út előre, nincs jobbra, nincs balra nincs hova tovább, körülvesz a végtelen óceán

Mi is hisszük, sőt tudjuk! És mivel nincs tovább előre, elindultunk visszafelé. VISSZAFELÉ, először az utunk során.


A délutánt egy porcukor finomságú homokos partszakaszon töltöttük. Ünnepeltünk, pihentünk.
A legenda szerint a nagy utat megtett zarándokok, miután Finisterrában megnézik a naplementét, majd álomra hajtják a fejüket, másnap új emberként ébrednek fel.
Kicsit izgulok mi lesz.
Mindenesetre vettünk egy üveg bort, és levonultunk a partra naplementét nézni.
Itt éreztük igazán azt, hogy vége. Nagyon meghitt, megható pillanatokat éltünk át.


Buen Camino!
Ica & Miklós

Az utolsó video a világvégéről:

12+1. nap 2016.08.11. csütörtök

Napi táv: 88.57 km
Össz. km: 934.75 km
Start: Santiago de Compostela
End: Finisterra - 7 km.

Reggel még nem tudtuk, hogyan tovább. Tájékozódtunk, hogy tudunk visszajutni Saint Jean Pied de Portba az autónkhoz. Úgy döntöttünk a buszos utazást választjuk. Összepakoltunk, kitekertünk a buszpályaudvarra, de kiderült, hogy csak három nap múlva, vasárnapra van jegy. Nem lesz egyszerű az út, kétszer is át kell majd szállni az összecsomagolt bringákkal.

Tulajdonképpen mindketten örültünk, hogy van még három napunk. Reggel még azon gondolkoztunk, hogy elinduljunk-e Finisterre-be, de a sors gyorsan döntött. Nem is kérdés, megyünk tovább, megyünk amíg utat látunk.

Délután kettő körül nekivágtunk. Az első húsz km nagyon nehezen ment, mintha elment volna az erőnk. Azután valahogy túlestünk, túlsegítettük egymást ezen a holtponton és nagyon kemény tempót diktáltunk. A 30. km körül már teljesen visszarázódtunk, visszajött a régi kedvünk, újra zarándokok lettünk.

Az útirányt jelző sárga kagylók, nyilak nem értek véget Santiagonál. Egészen Finisterre-ig végigkísérik a zarándokokat. Ennek nagyon örültünk, mert csak Santiagoig vittünk magunkkal térképet. Igaz, volt nálunk GPS, de eddig egyszer sem vettük elő. Azt hallottuk, hogy a legtöbb gyalogos a zarándok busszal teszi meg Santiago – Finisterre távot, így meglepődtünk, hogy milyen sokan folytatják az utat gyalog is.

Végig olyan tökéletes a jelölés, hogy szinte lehetetlen eltévedni. Most először majdnem sikerült. Egyszer hallom, hogy valaki nagyon füttyög. Arra fordulok, és elég messze az úttól egy ház erkélyéről egy ember kalimpál. Azt mutogatta, kiabálta, hogy forduljunk meg. Jó volt az irányunk, de egy rövidebb útra terelt vissza minket. Ez a segítőkészség végig jellemző volt.

Furcsa érzés volt tudni, hogy ezt a szakaszt visszafelé is meg kell tenni. Minden lejtmenetben eszembe jutott, hogy visszafelé ez mekkora emelkedő lesz, de a nagy partokon azzal vigasztaltam magam, hogy két nap múlva itt repülni fogunk. :)

Aránylag rövid pihenőkkel folyamatosan tekertünk. 21.45- kor láttuk meg először az öblöt, de már Finisterre-ig nem jutottunk el. Tíz óra körül nagyon hirtelen besötétedett. Egyre veszélyesebbnek éreztük a tekerést az út szélén. Megálltunk, megbeszéltük, hogy tábort verünk és csak másnap reggel tesszük meg a hátralévő alig hét kilométert. Az is egy csoda volt, hogy szétnéztünk és épp egy Camping mellett álltunk. a sötétben sátrat vertünk és aznap sem kellett egyikünket sem elaltatni.

És végül meg kell állapítanom, hogy valahol mindig van tartalék erő.

Buen Camino!
Ica & Miklós

12. nap 2016.08.10. szerda

Napi táv: 63.91 km
Össz. km: 846.18 km
Start: Melide
End: Santiago de Compstela

Jól aludtunk a zarándokszálláson, így reggeli után frissen indultunk. Szép, dimbes-dombos vidék, az út is hasonló, egész végig fel-le, fel-le. Aszfalt, murva, földesút, minden játszik. Egyre több az ember. Olyan 15 km lehetett hátra, amikor egy egymás kezét fogó, nagyon idős házaspár mellett tekertünk el. Kis hátizsákjukon a fésűskagyló fityegett. Nagyon meghatóak az ilyen képek.

Ahogy közeledtünk, valamiért egyre csendesebbek lettünk, csak figyeltük a sárga nyilakat és tekertünk.
Mikor megérkeztünk, szavak nélkül szemlélődtünk. Lenyűgöző a látvány ami a szemünk elé tárult. A katedrális előtti téren zarándokok fekszenek a földön, fejük alatt a hátizsákkal, mások táncolnak, énekelnek, ünnepelnek.
Mi csak álltunk, próbáltuk befogadni a látványt, és egymást megölelve csak azt mondtuk MEGCSINÁLTUK.
Megkerestük a zarándokirodát, megkaptuk az okleveleket.
Visszamentünk a térre, hogy megnézzük a katedrálist, de akkora volt a tömeg, hogy inkább későbbre halasztottuk.
Kicsit pihentük, ebédeltünk. Az egyes éttermek elég közel vannak egymáshoz. A közvetlen mellettünk lévőben pillanatok alatt akkora verekedés tört ki, hogy én még ilyet nem láttam. Röpködtek a székek, a poharak, nők, férfiak verték egymást. Azt sem tudtuk ki-kivel van. Az összegyűlt tömeg azért elég jól szórakozott. :) Jöttek a rendőrök, elvittek pár embert, a mentők a vérzőket, az étterem eltakarította a romokat, és pár perc múlva ment tovább az élet, mintha mi sem történt volna.
Ebéd után visszamentünk a katedrálishoz, épp zarándokmise kezdődött. Nagyon megható volt. Rengeteg zarándok vett részt rajta a világ minden tájáról.
Az óriás tömjénezőt sajnos nem láttuk lengeni. A rossz nyelvek szerint a sok zarándok bűzének elnyomása miatt kellett ilyen hatalmas és a kereszthajót teljesen belengő tömjénezőt alkalmazni :)
A látványt képtelenség befogadni olyan monumentális az egész és oly gazdag. Igyekszünk mindent emlékezetünkbe vésni amit látni, hallani, érezni lehet, de biztosan kell egy kis idő, amíg feldolgozzuk. Otthon majd még hosszú ideig kutatunk a részletek után.
Sokáig kóvályogtunk, a városban, este értünk a kempingbe. Még nem tudjuk hogyan tovább.

 És végül meg kell állapítanom, hogy ITT VAGYUNK SANTIAGOBAN!!!!! :) :)

Buen Camino!
Ica & Miklós

Etap 12. etap12.jpg

  A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

A megérkezés videója:

11. nap 2016.08.09. kedd

Napi táv: 85.90 km
Össz. km: 782.27 km
Start: A Balsa
End: Melide

Reggel nehezen indultunk, az első órában mindössze 3 km-t tudtunk megtenni. Déletőtt volt egy kis holtpontunk. Délután aztán túlestünk rajta, begyorsultunk, este 9-ig tekertünk.

Ez a szakasz is egy "kissé unalmas" volt, egyedül Portomarin említésre méltó. Ott is ragadtunk több mint két órát.

Ahogy közeledünk Santiagohoz, egyre több az ember. Sok család, sok iskolás csoport járja az utat. Aki az utolsó 100 km-t gyalog megteszi, már megkapja a Compostelát. A pecséteket már nem őrzik mint valami kincset, hanem sok helyen kiteszik, és magunk pecsételünk.

Az út minősége változó. Erdei földút, murva és aszfalt váltakozik. Az egész úton terjengő trágyaszagból és a mindenhol legelésző tehenek látványából nem nehéz kitalálni a vidék fő profilját :).

Délután olyan viharos szél fújt, hogy nagyon kellett kapaszkodni a kormányba. Ráadásul oldalirányból, időnként szinte lefújt az útról, alig tudtuk tartani a bringát. A viharos szél miatt zarándokszálláson aludtunk. Nagyon tiszta, kulturált hely, még 1x használatos lepedőt és párnahuzatot is kaptunk.

Nem írtam még a zarándokokról. Szinte a világ minden tájáról érkeznek, és minden korosztály képviselteti magát, a huszonévestől a hatvanasokig. Feltűnően sok az egyedül álló nő.  A biciklisek általában kettes-hármas csoportokban tekernek, javarészt férfiak.
Szinte mindenki nagyon barátságos, jókedvű, segítőkész. Mintha egy ideális, másik világba csöppentünk volna, ahol minden ember törődik a másikkal. Nagyon ritka empátiát tapasztalok. A "honnan jöttél, mióta vagy úton, honnan indultál" könnyen elindítja az ismerkedést.

A zarándokok közlekednek gyalog, bringával, egykerekűvel, kerekesszékkel, szamárral lóháton, görkorcsolyával. Egy 120 kilós, kétméteres férfi helyes kis piros esernyővel. :)

Úgy látszik a spanyolok nem unják a zarándokokat. Örömmel üdvözölnek, "buenkamínóznak". Beszélgetni élmény velük. Pl. ha megkérdezem, hogy merre van a bolt, percekig nagyarázza spanyolul, mutogat. Ha nem tudja, odahív valakit, ketten megvitatják. Általában jön még egy önként jelentkező is, egymás szavába vágva beszélnek, én meg csak állok, remekül szórakozok és várom a kezdő irányt. A jobbra és balra kézmozdulatokat sem értettem eleinte. : ) Volt, hogy egy fiút biciklire ültettek, hogy elkísérjen minket.

És végül meg kell állapítom, hogy egyetlen kakas sincs tekintett a zarándokra.

Buen Camino!
Ica & Miklós

Etap 11.etap11.jpg

  A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

Portomarin felé:

10. nap 2016.08.08. hétfő

Napi táv: 66.85 km
Össz. km: 696.37 km
Start: Cacabelos
End: A Balsa

Ezen a zarándokszálláson nagyon jót aludtunk. Korán, nyolc óra körül indultunk, mert tudtuk, hogy ez egy nagyon kemény nap lesz.

Újra hegyek. 500 méter tengerszint feletti magasságról 1332 méterre emelkedtük, aránylag rövid táv alatt.
Körülöttünk a zöld ezer árnyalatában játszó hegyoldalak, rohanó, majd lustán csobogó patakok keresztezik az utat. Az erdők sűrűjét csak a hegyi legelők foltjai törik meg.
Az első napot kivéve talán ez a legnehezebb rész. Felettünk félóránként helikopter köröz. Mikor Miklós megállt, ledöntötte a bringát, hogy megvárjon, a helikopter azonnal fölé szállt és pár pillanatig figyelte, hogy minden rendben van-e.
Egyszer egy spanyol fiú kiabált utánam. Megvártuk. Annyira ki volt készülve, hogy nem tudott megszólalni, csak sírt. Tudni kell, hogy a hőmérséklet 30 fok fölött volt. Azt nem értettem, hogy miért rohan, ahelyett, hogy leült volna egy fa alá inni és pihenni. Talán félt, hogy rosszul lesz. Nem nagyon tudtam hogyan segíthetnék, csak itattam, vigasztaltam, megsimogattam, de csak jobban sírt és levegőért kapkodott. Szerencsére jött egy autó, leintettünk. Azonnal megfordult és felvitte a csúcsra. 1 óra múlva már jókedvűen köszöntött minket, mikor utolértük.
A maihoz hasonló "hegymenős" szakaszokon a csúcson ebédelünk, pihenünk, majd 17-18 óra körül, mikor valamelyest csökken a hőség, még lenyomunk egy- másfél napi "gyalogosetapot" 30-35 km-t. Egy ekkora hegy után javarészt csak a féket kell húzni és a tájban gyönyörködni.

Már esteledett, és nem nagyon találtunk szállást. Városok voltak, nem volt sátorhely, az albergue, ahová betértünk megtelt. Szerencsére bringával nem gond továbbmenni. Azt gondoltuk, ha beérünk az erdőbe, majd találunk helyet. Az erdő viszont magánterület volt, és kerítés szegélyezte.

Már majdnem megfogalmazódott bennem, hogy mi lesz, amikor szinte a semmiből előbukkant 2-3 ház. Állítólag ez egy falu, A Balsa a neve. Egy mini öko-zarándokszállást üzemeltet egy helyes fiatal pár. A kertben vertük fel a sátrat 800 éves fák árnyékában. Annyira öko, hogy megkértek, ne a saját mosószerünket és tusfürdőnket használjuk, hanem ami ki van téve. Frissen vágott fű illata volt.:) A vizet is valami speciális módon forgatják vissza. NET nem volt. Ez is egy mini csoda volt. Tele volt a városi albergue, hogy erre a csodálatos helyre érkezzünk.

Nagyon vártam a reggelt. Házi sütésű bagettet ígértek a háziak. : )

És végül meg kell állapítanom, nagy szemétség, hogy mikor meg kell másznod egy csúcsot, gyakran jön egy lejtő, amellyel elvesztesz sok szenvedéssel megszerzett magasságot. Így kezdheted újra egy még meredekebb emelkedővel.

Buen Camino!
Ica & Miklós

 

Etap 10.
etap10.jpg

 A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

9. nap 2016.08.07. vasárnap

Napi táv: 73,79 km
Össz. km: 629,52 km
Start: Astorga
End: Cacabelos

Reggeli után kicsit körbetekertük Astorgát, ami szintén egy igazgyöngy, itt is el lehetne tölteni pár napot, de az út tekereg előttünk, menni kell.: )

Keményen kezdődött a nap, 860 m-ről 1500 m-re emelkedtünk kb. 22 km alatt, közben elérünk egy jelentős állomást a Cruz de Ferro-t.A hagyomány szerint, az Út kezdetén felvettünk egy követ, amely jelképezi az összes gondunkat. Idáig hoztuk magunkkal, de itt eldobtuk a kereszt alá. Nemcsak a követ dobtuk el, hanem vele együtt az összes gondunkat is. 

A zarándokok rengeteg dolgot hagynak itt. Feliratos köveket, melyre kívánságokat írtak, kis emléktárgyakat, széttaposott bakancsot, A legérdekesebb egy szépen összecsomagolt levélköteg volt. Szerintem szerelmeslevelek. Egy szakítás emléke, és itt, az út alatt talán sikerült megszabadulni tőle. A kereszt mellett kis kápolna, sokan még imával is könnyítenek az eddig cipelt lelki terheken.

Lefelé a szó legszorosabb értelmében lezuhantunk 1500 m tengerszint feletti magasságból 514 méterre. Olyan meredek volt az út, hogy görcsöt kaptak az ujjaim, úgy kapaszkodtam a fékbe. Szerencsére az út minősége nagyszerű. Valóban hegyi emberek vagyunk. Itt a szerpentinek, meredekek között érezzük igazán otthon magunkat. Szenvedni felfelé, majd élvezni a lejtmenetet. Ez a mi világunk! Az út annyira gyönyörű volt! Nekem nincsenek szavaim, hogy leírjam. A hegyoldalba vájt szerpentinen alig tudtam figyelni az útra. 1-1 nagy kanyarban meg kellett állni és beleborzongani a látványba!!!

El Acebo-ban ebédeltünk. Miklós akkora steaket kapott, hogy majdnem nehezebben birkózott meg vele, mint az El Caminóval.: )

Továbbra is lefelé zuhantunk és egyszer csak, hirtelen a hegyek közül előbukkant egy újabb mesebeli városka, Molinaseca. Hűs vizű folyója oly hívogató, hogy ruhástól gázoltunk a vízbe.

Délután 5 körül akkora volt a hőség, hogy leparkoltunk Ponferrada egyik hűs parkjában. Miklós szundikált, én pedig írtam a blogomat. Ponferrada óvárosa is megér egy misét.

A három spanyol sráccal szinte együtt haladunk. Gyakran összefutunk, mindig nagyon örülünk egymásnak.: ) Beloradó óta újabb „barátaink” is vannak, velük a parkban beszélgettünk, ők is hasonló tempóban haladnak.

Továbbtekertünk, így kora este Cacabelosban találtunk szállást. Maradtunk, mert kétszemélyes fülkék voltak, és vidám hangulat.

És végül meg kell állapítanom, hogy a széllel ellentétben a biztosítótű nagyon jó barátja a bringásnak!

Buen Camino!
Ica & Miklós
Etap 9.

etap9.jpg

  A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

Ízelítő a 9. napból, hegymenetekkel:

8. nap 2016.08.06. szombat

Napi táv: 98.12 km
Össz. km: 555.73 km
Start: Calzada del Coto után kb. 10 km
End: Astorga, albergue

Gyönyörű volt a ma reggel! Ilyen napfelkeltét még soha nem láttam. Enyhe szellő fújt, néha végigsimította a búzamezőt, aranyfényben hullámzott, ragyogott az egész határ. Nagyon szeretem a reggeleket! Lassan, egy ütemben ébredünk a természettel. Tudom, hogy ezt már írtam, de egyszerűen nem tudok vele betelni. Csendben nézem, ahogy Miklós elkészíti a tejeskávét,

A gyalogút mellett szinte karnyújtásnyira jó minőségű aszfaltút kanyarog. Benyomtuk a "tempomatot" 23 km/órára, a lejtőkön pedig ami a csövön kifér Túl sok látnivaló nincs, faljuk a kilométereket.

Korán Leónba érkeztünk. Gyönyörű az óváros. Szűk, nyüzsgő, déli hangulatot árasztó utcák, pezsgő élet. Lélegzetelállító katedrális.
A több napra maradás terve Leonban is megdőlt. Tekeregtünk a városban, beleszagoltunk, megebédeltünk, de mindkettőnknek mehetnékje volt. Minél előbb ki a nagyvárosból! Értelmet nyert a közhely, miszerint: AZ ÚT MAGA A CÉL! Jó érzéssel tölt el amikor haladunk, amikor egy újabb kisváros központjában megpihenünk, fagyizunk, kávézunk.

Leonban történt egy érdekes eset. Ebéd után épp egy kávézót kerestünk, amikor Miklós mellé lépett egy öreg pap és beszédbe elegyedtek. Miután megtudta, hogy Budapestről jöttünk, elmondta, hogy egy barátja ott tanult. Tanácsolta, hogy a nagy katedrálisok mellett látogassuk meg a kis templomokat is, majd Miklós karjára tette a kezét és mindkettőnket megáldott. Furcsa és nagyon megható, felemelő érzés volt ott a forgalmas útkereszteződésben.

Leon után is folytatódott a jó út, gyorsan tudtunk haladni. 
Ma először nem sátorban alszunk. Kipróbálunk egy albergue-t. Hu, majd meglátjuk. Mindenesetre feltöltjük az összes kütyünket.

Hatalmas szállás, a bejárat mellett orvosi szoba, sorban állnak a gyalogosok, kezeltetni a lábukon lévő vízhólyagokat. Több közösségi szoba, mindenhol önkéntesek dolgoznak. A bringások egy földszinti szobában kapnak helyet, a szobában 6 db. emeletes ágy, mind megtelt. Sohase aludtam még 11 pasival. :) A mellettünk lévő helységben vannak a biciklik.

Miklós az alsó, én a felső ágyat foglaltam el. Körülöttünk állandóan mindenki sietett, kapkodott. Beszaladt valaki a szobába, kivett vagy betett valamit a zsákjába, kirohant-berohant, mintha egy burleszk filmbe csöppentünk volna. Reggel ugyanez volt. Figyelni kellett az órát, mert 8-ig el kellett hagyni a szállást. Már elszoktunk ettől. A mi kis nyugodt, ráérős tempónknak ez nagyon furcsa volt. Eddig a nappal keltünk és nyugodtunk, a friss forrásvízben való mosás, tisztálkodás is kellemesebb, mint itt a sok zarándok között. Végül is azt hiszem, egyáltalán nem rossz, érdekes élményként fog megmaradni.

Sok albergue-be benéztem eddig, mivel 15-20 kilométerenként pecsételünk. Vannak igazi oázisok is. Akár nagy, akár kicsi, mindenhol végtelen kedvességgel fogadnak, mintha öröm lenne nekik, hogy pecsételhetnek.

És végül meg kell állapítom, hogy a vágtázó, szembe fújó szél nem barátja a bringásnak.

Buen Camino!
Ica & Miklós
Etap 8.

etap8.jpg

 A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

 8. napi videó. León - Astorga:

7. nap 2016.08.05. péntek

Napi táv: 90,14 km
Össz. km: 457.61 km
Start: Punte Firero 8.30 óra
End: Calzada del Coto után kb. 10 km-re. Egy forrásnál.

Ez a szakasz egy kissé "unalmas" sík vidék, ameddig a szem ellát búzamező vagy napraforgó.
Az út kb. harmadán közvetlenül a gyalogút mellett, aszfaltúton tudtunk haladni, így elég nagy tempót diktáltunk. Az utat megszakító települések is jellegtelenek, nem érintettek meg annyira minket, így kevesebbet is időztünk 1-1 helyen.

Érdekes ez a társas magány. Miklóssal együtt megyünk, de a hosszú kilométereken keresztül mégis egyedül vagyunk. Gondolatainkba mélyedve tekerünk, és mivel nem nyomasztanak a napi gondok, van időnk átgondolni nagyon sok mindent, Eseményeket, kapcsolatokat, hitet vagy hitetlenséget, van időnk magunkba nézni. Ahogy egyre nagyobb utat hagyunk magunk mögött, úgy tűnnek el az otthoni apró-cseprő gondok. Nem számít az idő. A nappal kelünk és fekszünk, ha éhesek vagyunk eszünk, ha fáradtak vagyunk pihenünk, ha közeledik az este szállást keresünk. Talán ez a zarándoklét.
Lehet, hogy közhely, de tökéletes béke költözött a lelkünkbe. Azok az emberek, akikkel kapcsolatba kerülünk, hasonló érzéseket árasztanak. Valahogy mindenki jóvá válik. Nincsenek anyagi különbségek. Senkinek nincs több cucca, mint ami minimálisan szükséges, hiszen nem cipel senki semmit, ami felesleges. A milliomos üzletember ugyanabban a 20 ágyas szobában alszik, mint a munkanélkülivé vált melós.

Érdekes, hogy kora délután óta nem láttunk egy zarándokot sem. Gondolom, hogy a sík szakaszt gyorsan teljesítik a gyalogosok és a délutáni forróság elől behúzódnak egy albergue-be. Előttünk az úton 1-1 juhnyáj vág keresztül, bégetve, lökdösődve tekingetnek felénk.

Hamarosan rájöttünk, hogy miért vagyunk ennyire „magányosak”. Letértünk az útról egy alternatív útvonalra. Már nem fordulunk vissza, pedig jó pár kilométerrel hosszabb az eredeti útvonalnál. Javarészt mezőgazdasági területen, vörös salakos úton haladunk. Vizet csak gazdasági épületeknél tudunk kérni. Itt hatalmas lompos kutyák csaholnak, elég izgalmas, hogy széttépnek, vagy életben maradunk. :) Az utat időnként kis erdő-oázisok színesítik. Az egyik ilyen pihenőhely annyira megtetszett, hogy nem is mentünk tovább, aránylag korán letáboroztunk. Egy kis liget, forrással, padokkal. A rengeteg por után alaposan tudtunk tisztálkodni, mosni, szóval nagytakarítást csaptunk. A közeli faluból 1-1 kutyát sétáltató pár jár csak erre. Egy nő a lányával oda jön hozzánk, kifaggatnak a szokásos dolgokról, alaposan szemügyre veszik a felszerelésünket, megtapogatják a biciklis kabátunkat, és mikor meggyőződnek róla, hogy nem fogunk éhen halni és megfagyni az éjszaka, magunkra hagynak.

A közeli faluban éjjel nagy buli volt, távoli tucc-tucc hallatszott. Eleinte felvetődött bennünk, hogy ha hajnaltájban esetleg pár részeg majd hazafelé tart, lehet, hogy felfigyelnek a sátorra. De nem tudtunk sokáig gondolkodni ezen, az édes álom hamar elnyomott mindkettőnket.

És végül meg kell állapítom, hogy ha egy lejön lefelé suhansz, és 45 km/óra körül elkezded behúzni a féket, sose felejtsd el, hogy mennyit kellett tekerni, amíg elkezdhetted élvezni a száguldást.
Buen Camino!
 Ica & Miklós
Etap 7.
etap7.jpg
 A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!
Az unalmas, egyhangú szakaszról egy összefoglaló:

6. nap 2016.08.04. csütörtök

Napi táv: 76.60 km
Össz. km: 367.47 km
Start: Szántóföld Burgostól kb. 20-25 km
End: Punte Fitero 20.05 óra

Nagyon jó éjszakánk volt a szántóföldön. Az ember már el is felejti milyen a tökéletes csend. Reggel szalmából rakott fotelban falatozni a sajtos-sonkás bagettet, kortyolgatni a tejeskávét, közben nézni, ahogy ébred a természet.... nem is találok szavakat.
A szokásos időben indultunk és nagyon hamar Burgosba értünk. Lenyűgöző a tér, a katedrális előtt állva az ember valóban egy porszemnek érzi magát. Lenyűgöznek a méretek, a részletek tökéletessége.

A nagyvárosokon belül is szinte lehetetlen eltévedni. Minden felé jelölések, a járdákban 2-3 méterenként fém caminó jel. Mi, ahogy felfedezzük a várost, gyakran letérünk az útról, de soha nem volt gond a visszatalálással. Pár órát tekeregtünk, majd egyszerűen indulni kellett tovább. Mindketten úgy érezzük, hogy a kis falvak, települések sokkal jobban megfognak minket. Sorra fűzzük őket egyenként emlékeink gyöngysorára.

Burgos után visszatértünk a gyalogútra, mert a műút nagyon elkanyarodik. Újra murva. Grrrrr. Száll a por, a kövek pattognak a kerekek alól, fékezés csak nagyon óvatosan, mert farol a kerék. Mindkettőnknek sikerült esni egyet, de semmi komoly. Óvatosak vagyunk. Az út jobb oldalán nagyon érdekes kőfolyók vannak. Mintha valaki nagy gonddal elgereblyézte volna köveket, olyan mint egy kőültetvény. Rövid, nagyon meredek emelkedők, majd még meredekebb lejtők következnek. A gyalogosokon egyre jobban látni a fáradtságot, gyakrabban látni az út szélén üldögélőket.

Úgy látszik szokásunkká válik, hogy a napot egy helyi hegycsúccsal zárjuk. Magassága 917 méter. Mikor megláttam a táblát, hogy 12% -os emelkedő, 1050 méter hosszon, csak arra tudtam gondolni, hogy szépen lassan, méterről-méterre. Feltekerni esélytelen, tolni is csak nehezen tudom. Vigasztalom magam, hogy egy km. az kispiskóta. Számoltam a lépéseimet. Miklós most is vissza-vissza fordult segíteni.
Hát, van olyan lejtő, ahol lefelé is tolni kell a bringát. Itt egy olyan következett. 18%-os. Annyira félelmetesen meredek volt, hogy nem mertünk felülni. Túléltük ezt is: ).
Estefelé nagyon jó táborhelyet találtunk, Puente Fiteroban, egy mozgássérült zarándokszállás hátsó kertjében. Szélvédett, az úttól elzár az épület. Teljes a luxus, még kerti csapunk is van: )

És végül meg kell állapítom, hogy néhány emelkedő lejtőnek álcázza magát.
Buen Camino! 
Ica & Miklós
Etap 6.
etap6.jpg
 A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!
Egy kis video összefoglaló a 6. napról:

5. nap 2016.08.03. szerda

 

Napi táv: 87.05 km
Össz. km: 290.87 km
Start: Sotés 8.20 óra
End: Szántóföld Burgostól kb. 20-25 km 21.30 óra

Ma nagyon jól tudtunk haladni, szinte végig emelkedik, de tekerhető. Santo Domingo de la Calzada után Granónban álltunk meg ebédelni, sziesztázni.

Granon is mint annyi kis falu, elvarázsol a hangulatával. Csendes, nyugodt, az emberek kint beszélgetnek a házak előtt. A főtéren, a templom előtt ültünk le ebédelni. Kis mindenes bolt, étterem, kávézó, posta egyben, az eladó-pincér-postás senorita mindenkit ismer. Minket is jól kifaggat, hogy honnan jöttünk, honnan indultunk, meddig megyünk, majd pár perc múlva már meséli is tovább az ott kávézó helyieknek, akik nagy szakértelemmel figyelnek minket, ha összeakad a tekintetünk mosolyognak, intenek. Amíg az ebédre vártunk mi a helyieket figyeltük. A főtéren épp vásárnap volt, pár árus kínáltj a portékáját, a falusiak ráérősen nézelődnek. Két tizenéves lány leül a templom lépcsőjén és a youtube-ról egy spanyol gitárszólót próbálnak megtanulni. Az egyik nagyon ügyes. Hamarosan megjelennek a fiúk is körülöttük. A mellettünk lévő asztaloknál még két magányos zarándok, az egyik naplót írt, a másik azt hiszem aludt.

Nagyon nagy a meleg, 40 fok körüli lehetett. Vizes pólóban indulunk útnak, de alig fél óra alatt megszárad. Az utunk egy ültetvény mellett halad, ahol épp locsolnak. Mi is beállunk az uborkapalánták mellé, a hűsítő vízsugár alá, a jéghideg víz igaz felüdülés. : )

Belorado egy újabb hangulat. A főtéren kellemes spanyol zene szól, árnyas park, nagyszülők az unokákkal, két biciklis zarándok pihen. Mi is a padnak támasztjuk a bicikliket, és végignyúlunk az árnyas padon. Miklós aludt is egy félórácskát. Egy padon. A főtéren egy parkban. Miklós. 35 év együttlét után is tud meglepetést szerezni:)

A turista információs irodában gyönyörű pecsétet kaptunk, a hölgy nagyon büszke volt rá, részletesen el is magyarázta a pecsét szimbólumait.

Egy fagyi után annyira felfrissültünk, hogy tovább indultunk. Nekivágtunk egy újabb csúcsnak, ami 1150 m. Úgy gondoltuk, majd valahol útközben letáborozunk. A csúcs közelében Miklósnak eszébe jutott, hogy ilyen magasan biztos nagyon hideg lesz hajnalban, így áttekertünk a hegyen. Lefelé már élveztem : )
Egy frissen aratott szántóföldön vertünk sátrat, majdnem fél méter magas szalmaágyon. A távolban egész naplementéig még folyt az aratás. A frissen aratott szalma illata és az aratógép távoli zümmögések a hangja gyorsan álomba ringatott mindkettőnket..

És végül meg kell állapítanom, hogy 40 km/óra fölött felesleges tekerni a pedált.


Buen Camino!
Ica & Miklós
etap5.jpg
 
A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!
5. nap videója:

4. nap 2016.08.02. kedd

Napi táv: 66.86 km
Össz. km: 203.82 km
Start: Irache, camping 8.48 óra
End: Sotés - egy mini albergue kertje

Nem tudom, hogy a csapból folyó bor, vagy a szomszéd kislány esti koncertje volt ránk valamilyen mágikus hatással, de elhatároztuk, hogy búcsút intünk a gyalogos útnak. Elég volt a murvából !!! :) Ha az aszfaltos út követi a gyalogutat, rátérünk. Normális, biciklis tempóban tudunk haladni, többet tudunk időzni a kimondhatatlanul gyönyörű, középkori hangulatot árasztó településeken.

Pamplónától már sokkal több bringással találkozunk. A sok papírkutya : ) kihagyja a Pireneusokat, de páran már azon a szakaszon is aszfaltot választották. Egész nap három spanyol sráccal kerülgetjük egymást. Ők szigorúan a gyalogos úton mennek, szuper terepre való bringájuk van, de a pihenőknél gyakran összefutunk.

Sokkal kényelmesebben haladunk, nem nyeljük a port, nem kell annyit kerülgetni a gyalogosokat. Gyakran leülünk egy kávéra vagy egy frissen facsart narancslére, szívjuk magunkba a hangulatot.

A vad hegyek Pamplóna óta egyre szelídülnek. Még vannak kemény emelkedők, meredek lejtők, de egyre sűrűbben lágy domboldalakon tekerünk. Az utat végeláthatatlan szántóföldek és szőlők szegélyezik.

A zarándok menü rabjai lettünk. Lehet, hogy én leszek az egyetlen peregrino aki hízni fog a Caminon. : )

60 km megtétele után, este hétkor, a semmi közepén defektet kapni megfizethetetlen! A hőmérséklet még bőven 30 fok felett, Hoztunk magunkkal egy izét, amit ilyen esetben bele kell fújni a gumiba és volt defekt, nincs defekt. El is kezdtük a műveletet, és hamarosan a kerék orrán száján, elállíthatatlanul dőlt ki a fehér hab és kezdte elborítani a tájat. Valami azt súgta, hogy az izé nálunk nem működik. Miklós leszedte a kereket, 1 teljes tekercs wc papírt feláldozva eltüntettük a ráfról a habot és Miklós kicserélte a belsőt. Mint utólag kiderült, a belső nem kilyukadt, hanem szétrepedt, ezért  volt a habparti.

A defektkaland után egy tündéri falucskában kötöttünk ki. Az egész falu és a vének tanácsa kint ült a házak előtt. Elvezettek egy játszótéri kúthoz, ahol nagyjából megszabadultunk a kezünket könyökig borító bicikliolajtól, majd kérdeztük, hogy van-e a faluban szállás. Mindenki lelkesen, természetesen spanyolul magyarázza, hogy hol aludjunk. Ahogy haladtunk, már kérdezni sem kellett, mert mintha csak vártak volna mindenki mutatta az utat. A falu végén egy kis ház kapujában a szállás tulajdonosa már messziről, a kapuból integetett. Valaki telefonált neki, hogy érkezünk. A sátorozáson annyira meglepődött, hogy árat sem tudott mondani :) Fel kellett hívnia telefonon a lányát,hogy mitévő legyen, de a gyermeke még tanácstalanabb volt. Végül nagylelkűen felajánlottunk 5 €-t és mindenki boldog volt. : )

Kaptunk egy rózsabokrokkal övezett kis helyet, volt asztalunk, székünk, a házban áram és tiszta fürdőszoba. Még törölközőket, tusfürdőt is akatr adni a signora, de nem fogadtuk el. A konyha hűtője megabárként üzemelt, így  hogy neki is legyen egy kis üzlet az ottlétünkben bevásároltunk nála. Úgy láttam két szobát ad ki a hölgy, és ő egy kis külön lakrészben lakik. Nagyon kedves volt, amikor látta, hogy minden rendben velünk, magunkra hagyott és nem is láttuk a másnap reggeli indulásig.

És végül meg kell állapítom, hogy minden hegytetőn vissza kell nézi, mert teljesen mást látsz mint felfelé.

Buen Camino!
Ica & Miklós
etap4.jpg
 A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!
4. nap összefoglalva, kicsit gyorsítva:

3. nap 2016.08.01. hétfő

 

Napi táv: 45.43 km
Össz. km: 136.96 km
Start: 8.30 Cizur Menor után, szalmabálák árnyékából:)
End: Irache camping 18.30

Nagyon szeretem a reggeleket. Későn kel a nap, az első sugarak ébresztenek. Körül ölel a csend, a nyugalom. Már rutinosan bontjuk a tábort, mindennek pontosan tudjuk a helyét a zsákokban. Ha a bringák menetkészek, kis gázfőzőn Miklós tejeskávét készít, én elkészítem a szendvicseket. Bagett, sajt, sonka, paradicsom, és kényelmesen komótosan reggelizünk.

Folytatódik a nehéz terep. Apró kövek, sóderszerű homokkal keverve, amibe belesüpped a kerék. Hosszú, meredek emelkedők, rövid lejtmenetek. Miklós kitolja a saját bringáját, majd gyakran visszafordul segíteni nekem. Van, hogy izzadva, levegőért fuldokolva szuszakolom felfelé a bringám, majd egyszer csak súlytalanná válik és szinte húz felfelé a hegyen. Egy gyalogos utolér és tol felfelé. Egy pap, egy apáca és két nő úgy húz el mellettem, mint Trabant mellett egy Porsche, majd az látom, hogy az atya hátizsák nélkül jön velem szembe. Jókedvűen hadar spanyolul, ellentmondást nem tűrve átveszi a kormányt, és feltolja biciklim a hegytetőre. Itt megkínálom müzli szelettel, ők is megkínálnak minket, megtanulok pár fontos spanyol szót helyesen kiejteni, majd mindenki folytatja a maga útját. Ezek az 50-100 méteres mentőövek nagy energiát adnak, testi és lelki értelemben is.

Valóban vannak csodák az El Caminon. Számomra ez csoda. Csoda az is, hogy ha elfogy a vizem, azonnal egy kúthoz érünk. Csoda, hogyha nem vagyok biztos a helyes irányban, azonnal ott terem valaki, aki segít ha kérem ha nem.

Estellába érve egy albergue-ban zarándok menüt ettünk. 3 fogás, egy pohár bor, remek hőfokon. Azt hiszem rá fogunk szokni : )

Az Utat keresztező falvak, mint ékszerdobozban a gyöngyszemek. Nem is sietünk keresztül rajtuk, édes barackot veszünk, toljuk a bicikliket. Késő délután értünk Irache-be és itt teljesült Miklósnak egy álma. A csapból víz helyett vörösbor csordogál. Úgy döntöttünk nem is megyünk tovább : ) Egy spanyol zarándokkal beszélgetünk a borcsap mellett. Nem tudom mióta kortyolgat, de úgy láttam, feltűnően jókedve volt : )

A közelben találunk egy kempinget, itt táborozunk le. Kicsit zsúfolt, sok a gyerek. A szomszéd sátorban egy kislány egy dalocskát énekel már vagy ötszázadszor ugyanazt, erre alszunk el.

És végül meg kell állapítom, hogy ha van egy kulacs friss vized és egy bagetted semmi baj nem érhet.


Buen Camino!
Ica & Miklós
Etap 3.

etap3.jpg

  A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

Egy kis ízelítő a 3. napból: