El Camino két keréken

2. nap 2016.07.31. vasárnap

2016. október 14. - Ica és Miklós

Napi táv: 64.29 km (Pamplónai városnézéssel.)
Össz. táv: 91.53 km
Start: Rochesvalles, 9.15 óra
End: Cizur Menor után, szalmabálák árnyékában.

Reggel későn indultunk, így is kicsit nedvesen csomagoltuk el a sátrat. Reggelire még az útra csomagolt szendvicset pusztítottuk el. Egy könnyű, gyors szakasz után, Espinalt elhagyva újra tolni kellett a bringákat, mivel a nagyméretű kövek lehetetlenné tették a tekerést. A meredekséget meg sem említem. Rajtunk kívül biciklivel az olasz pár és a nők. A terep semmit nem javult tegnap óta, nehezen birkózunk a sziklás talajjal. Ha van 1-1 rövidebb lejtmenet az még veszélyesebb, mert a nagyméretű kövek között alig lehet tolni a bringát, ráadásul csúszik is. Szinte tyúklépésben haladunk. Cruce Carreteranál, ahol keresztezzük a pamplónai utat, egy Üveg tigris-szerű büfé áll. Kávét, jégkrémet veszünk, és a büfés figyelmeztetett, hogy térjünk le a Caminóról a műútra, mert ez a szakasz életveszélyes bringával. Kis hezitálás után hallgatunk az okos szóra, a két francia nő velünk tart, az olaszok valahol lemaradtak.

Maga a gyönyör volt zuhanni a tükörsima úton lefelé, és csak arra figyelni, hogy 40 km/órához közeledve keményebben húzzuk a féket. Az úton szinte semmi forgalom, csak a Vueltára edző biciklisek, és az őket kísérő autók. Azt hittem, hogy túl gyorsan megyek, de a versenyzők úgy húztak el mellettem, mintha állnék. Zubiriig nagyon gyorsan haladtunk, majd Pamplónáig sima szakasz volt. Pamplónában volt időnk szétnézni. Nagy élmény volt végigtekerni a bikafuttatás utcáin, megpihenni a Városháza barokk homlokzata alatt. A Santa Maria la Real katedrális mellett találtunk egy nagy zarándokszállást, és mivel már jócskán elmúlt az ebédidő, gondoltuk, hogy ott ebédelünk, de sajnos nem volt konyhája. Ahogy érdeklődtünk, hogy hol találunk zarándokmenüt is kínáló éttermet, egyszer csak egy fiatal srác majdnem a nyakamba ugrott, olyan örömmel üdvözölt. Meghallotta, hogy magyarul beszélünk és földöntúli boldogság öntötte el. : )  Mi is örültünk neki, azonnal megbeszéltük, az addigi tapasztalatainkat, majd elbúcsúztunk. Ő az albergueben maradt. Érdekes volt, hogy csak a méregdrága, turistáknak való éttermek voltak nyitva, minden más zárva, sziesztázott a személyzet, csak délután 5-6-kor nyitnak. A központban egy KFC-ben, hatalmas adag csirke szárnnyal, sült krumplival tömtük meg a hasunkat.

Itthon még azt terveztük, hogy az ilyen szép, izgalmas városokban eltöltünk 1-1 napot, de a délután közepén már nem volt maradásunk, indultunk tovább.

Cizur Menor után már elkezdtük nézegetni, hogy holt töltsük az éjszakát, mikor megláttunk egy hatalmas szalmabálákból rakott tornyot. Mintha csak épp azért alakítottak volna ki belőle egy szélvédett zugot, hogy a fáradt zarándok sátrat tudjon verni. Vastag szalmaréteget tettünk a sátrunk alá, fejedelmi helyünk volt. Kényelmesen berendezkedtünk, és mielőtt a sátorba bújtunk volna, hátunkat a báláknak vetve, szalmából rakott kanapénkról élveztük a naplementét.

És végül meg kell állapítom, hogy a bicikli fékjei is sírnak egy-egy köves hegyi lejtőn.


Buen Camono! 
Ica & Miklós
etap2.jpg
 A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!
A 2. nap 3 és fél percben:

A bejegyzés trackback címe:

https://elcaminoketkereken.blog.hu/api/trackback/id/tr6411808443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.