El Camino két keréken

10. nap 2016.08.08. hétfő

2016. október 17. - Ica és Miklós

Napi táv: 66.85 km
Össz. km: 696.37 km
Start: Cacabelos
End: A Balsa

Ezen a zarándokszálláson nagyon jót aludtunk. Korán, nyolc óra körül indultunk, mert tudtuk, hogy ez egy nagyon kemény nap lesz.

Újra hegyek. 500 méter tengerszint feletti magasságról 1332 méterre emelkedtük, aránylag rövid táv alatt.
Körülöttünk a zöld ezer árnyalatában játszó hegyoldalak, rohanó, majd lustán csobogó patakok keresztezik az utat. Az erdők sűrűjét csak a hegyi legelők foltjai törik meg.
Az első napot kivéve talán ez a legnehezebb rész. Felettünk félóránként helikopter köröz. Mikor Miklós megállt, ledöntötte a bringát, hogy megvárjon, a helikopter azonnal fölé szállt és pár pillanatig figyelte, hogy minden rendben van-e.
Egyszer egy spanyol fiú kiabált utánam. Megvártuk. Annyira ki volt készülve, hogy nem tudott megszólalni, csak sírt. Tudni kell, hogy a hőmérséklet 30 fok fölött volt. Azt nem értettem, hogy miért rohan, ahelyett, hogy leült volna egy fa alá inni és pihenni. Talán félt, hogy rosszul lesz. Nem nagyon tudtam hogyan segíthetnék, csak itattam, vigasztaltam, megsimogattam, de csak jobban sírt és levegőért kapkodott. Szerencsére jött egy autó, leintettünk. Azonnal megfordult és felvitte a csúcsra. 1 óra múlva már jókedvűen köszöntött minket, mikor utolértük.
A maihoz hasonló "hegymenős" szakaszokon a csúcson ebédelünk, pihenünk, majd 17-18 óra körül, mikor valamelyest csökken a hőség, még lenyomunk egy- másfél napi "gyalogosetapot" 30-35 km-t. Egy ekkora hegy után javarészt csak a féket kell húzni és a tájban gyönyörködni.

Már esteledett, és nem nagyon találtunk szállást. Városok voltak, nem volt sátorhely, az albergue, ahová betértünk megtelt. Szerencsére bringával nem gond továbbmenni. Azt gondoltuk, ha beérünk az erdőbe, majd találunk helyet. Az erdő viszont magánterület volt, és kerítés szegélyezte.

Már majdnem megfogalmazódott bennem, hogy mi lesz, amikor szinte a semmiből előbukkant 2-3 ház. Állítólag ez egy falu, A Balsa a neve. Egy mini öko-zarándokszállást üzemeltet egy helyes fiatal pár. A kertben vertük fel a sátrat 800 éves fák árnyékában. Annyira öko, hogy megkértek, ne a saját mosószerünket és tusfürdőnket használjuk, hanem ami ki van téve. Frissen vágott fű illata volt.:) A vizet is valami speciális módon forgatják vissza. NET nem volt. Ez is egy mini csoda volt. Tele volt a városi albergue, hogy erre a csodálatos helyre érkezzünk.

Nagyon vártam a reggelt. Házi sütésű bagettet ígértek a háziak. : )

És végül meg kell állapítanom, nagy szemétség, hogy mikor meg kell másznod egy csúcsot, gyakran jön egy lejtő, amellyel elvesztesz sok szenvedéssel megszerzett magasságot. Így kezdheted újra egy még meredekebb emelkedővel.

Buen Camino!
Ica & Miklós

 

Etap 10.
etap10.jpg

 A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elcaminoketkereken.blog.hu/api/trackback/id/tr1411813965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.