El Camino két keréken

11. nap 2016.08.09. kedd

2016. október 17. - Ica és Miklós

Napi táv: 85.90 km
Össz. km: 782.27 km
Start: A Balsa
End: Melide

Reggel nehezen indultunk, az első órában mindössze 3 km-t tudtunk megtenni. Déletőtt volt egy kis holtpontunk. Délután aztán túlestünk rajta, begyorsultunk, este 9-ig tekertünk.

Ez a szakasz is egy "kissé unalmas" volt, egyedül Portomarin említésre méltó. Ott is ragadtunk több mint két órát.

Ahogy közeledünk Santiagohoz, egyre több az ember. Sok család, sok iskolás csoport járja az utat. Aki az utolsó 100 km-t gyalog megteszi, már megkapja a Compostelát. A pecséteket már nem őrzik mint valami kincset, hanem sok helyen kiteszik, és magunk pecsételünk.

Az út minősége változó. Erdei földút, murva és aszfalt váltakozik. Az egész úton terjengő trágyaszagból és a mindenhol legelésző tehenek látványából nem nehéz kitalálni a vidék fő profilját :).

Délután olyan viharos szél fújt, hogy nagyon kellett kapaszkodni a kormányba. Ráadásul oldalirányból, időnként szinte lefújt az útról, alig tudtuk tartani a bringát. A viharos szél miatt zarándokszálláson aludtunk. Nagyon tiszta, kulturált hely, még 1x használatos lepedőt és párnahuzatot is kaptunk.

Nem írtam még a zarándokokról. Szinte a világ minden tájáról érkeznek, és minden korosztály képviselteti magát, a huszonévestől a hatvanasokig. Feltűnően sok az egyedül álló nő.  A biciklisek általában kettes-hármas csoportokban tekernek, javarészt férfiak.
Szinte mindenki nagyon barátságos, jókedvű, segítőkész. Mintha egy ideális, másik világba csöppentünk volna, ahol minden ember törődik a másikkal. Nagyon ritka empátiát tapasztalok. A "honnan jöttél, mióta vagy úton, honnan indultál" könnyen elindítja az ismerkedést.

A zarándokok közlekednek gyalog, bringával, egykerekűvel, kerekesszékkel, szamárral lóháton, görkorcsolyával. Egy 120 kilós, kétméteres férfi helyes kis piros esernyővel. :)

Úgy látszik a spanyolok nem unják a zarándokokat. Örömmel üdvözölnek, "buenkamínóznak". Beszélgetni élmény velük. Pl. ha megkérdezem, hogy merre van a bolt, percekig nagyarázza spanyolul, mutogat. Ha nem tudja, odahív valakit, ketten megvitatják. Általában jön még egy önként jelentkező is, egymás szavába vágva beszélnek, én meg csak állok, remekül szórakozok és várom a kezdő irányt. A jobbra és balra kézmozdulatokat sem értettem eleinte. : ) Volt, hogy egy fiút biciklire ültettek, hogy elkísérjen minket.

És végül meg kell állapítom, hogy egyetlen kakas sincs tekintett a zarándokra.

Buen Camino!
Ica & Miklós

Etap 11.etap11.jpg

  A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

Portomarin felé:

A bejegyzés trackback címe:

https://elcaminoketkereken.blog.hu/api/trackback/id/tr4011814281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.