El Camino két keréken

9. nap 2016.08.07. vasárnap

2016. október 17. - Ica és Miklós

Napi táv: 73,79 km
Össz. km: 629,52 km
Start: Astorga
End: Cacabelos

Reggeli után kicsit körbetekertük Astorgát, ami szintén egy igazgyöngy, itt is el lehetne tölteni pár napot, de az út tekereg előttünk, menni kell.: )

Keményen kezdődött a nap, 860 m-ről 1500 m-re emelkedtünk kb. 22 km alatt, közben elérünk egy jelentős állomást a Cruz de Ferro-t.A hagyomány szerint, az Út kezdetén felvettünk egy követ, amely jelképezi az összes gondunkat. Idáig hoztuk magunkkal, de itt eldobtuk a kereszt alá. Nemcsak a követ dobtuk el, hanem vele együtt az összes gondunkat is. 

A zarándokok rengeteg dolgot hagynak itt. Feliratos köveket, melyre kívánságokat írtak, kis emléktárgyakat, széttaposott bakancsot, A legérdekesebb egy szépen összecsomagolt levélköteg volt. Szerintem szerelmeslevelek. Egy szakítás emléke, és itt, az út alatt talán sikerült megszabadulni tőle. A kereszt mellett kis kápolna, sokan még imával is könnyítenek az eddig cipelt lelki terheken.

Lefelé a szó legszorosabb értelmében lezuhantunk 1500 m tengerszint feletti magasságból 514 méterre. Olyan meredek volt az út, hogy görcsöt kaptak az ujjaim, úgy kapaszkodtam a fékbe. Szerencsére az út minősége nagyszerű. Valóban hegyi emberek vagyunk. Itt a szerpentinek, meredekek között érezzük igazán otthon magunkat. Szenvedni felfelé, majd élvezni a lejtmenetet. Ez a mi világunk! Az út annyira gyönyörű volt! Nekem nincsenek szavaim, hogy leírjam. A hegyoldalba vájt szerpentinen alig tudtam figyelni az útra. 1-1 nagy kanyarban meg kellett állni és beleborzongani a látványba!!!

El Acebo-ban ebédeltünk. Miklós akkora steaket kapott, hogy majdnem nehezebben birkózott meg vele, mint az El Caminóval.: )

Továbbra is lefelé zuhantunk és egyszer csak, hirtelen a hegyek közül előbukkant egy újabb mesebeli városka, Molinaseca. Hűs vizű folyója oly hívogató, hogy ruhástól gázoltunk a vízbe.

Délután 5 körül akkora volt a hőség, hogy leparkoltunk Ponferrada egyik hűs parkjában. Miklós szundikált, én pedig írtam a blogomat. Ponferrada óvárosa is megér egy misét.

A három spanyol sráccal szinte együtt haladunk. Gyakran összefutunk, mindig nagyon örülünk egymásnak.: ) Beloradó óta újabb „barátaink” is vannak, velük a parkban beszélgettünk, ők is hasonló tempóban haladnak.

Továbbtekertünk, így kora este Cacabelosban találtunk szállást. Maradtunk, mert kétszemélyes fülkék voltak, és vidám hangulat.

És végül meg kell állapítanom, hogy a széllel ellentétben a biztosítótű nagyon jó barátja a bringásnak!

Buen Camino!
Ica & Miklós
Etap 9.

etap9.jpg

  A lenti kép egy galériát takar. Kattints rá!

Ízelítő a 9. napból, hegymenetekkel:

A bejegyzés trackback címe:

https://elcaminoketkereken.blog.hu/api/trackback/id/tr8711813529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.