El Camino két keréken

Pakolás

2018. november 17. - Dr. Gubán Miklós

Mi szükséges egy hosszú, akár egy hónapos útra? Mit vigyünk magunkkal? Hogyan pakoljunk? Mi ezt így csináljuk.

22. nap 2017.08.17. Santiago - Budapest Köszönet

Napi táv: 0 km

Össz: 1056,97 km

Indulás: Santiago

Érkezés: Budapest

Szállás: Otthon

 

Újra itthon.

Drága barátaink, ismerőseink, követőink.

Itthon vagyunk.

Mi tele élménnyel, energiával, feltöltődve, megerősödve.

A drótszamaraink kicsit leharcolva, egy alapos karbantartás rájuk fér.

Köszönjük, hogy velünk voltatok az elmúlt 23 nap alatt!

Pár üzenet még megválaszolásra vár, 1-2 nap és behozzuk a lemaradást.

Szeretettel,

I & M

20170817_175926_a_mi_portugal_caminonk.jpg

A vázlatos útvonal:
terkep1.jpg

 

21. nap 2017.08.16 Santiago - Santiago reptér

Napi táv: 13,34 km

Össz: 1056,97 km

Indulás: Santiago

Érkezés: Santiago

Szállás: Santiago Reptér

 

Ember tervez...

A santiagoi kemping mellett van egy nagy pláza, sport és kerékpárüzletekkel. Még az indulás előtt szépen kitaláltuk, hogy reggel kérünk két dobozt, szépen becsomagoljuk a bringákat, taxit hívunk és már a reptéren is leszünk.

Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy minden zárva. Ránéztünk a naptárra, és be kellett látnunk, hogy a tegnap éjféli tűzijáték, a hajnali 2-4-ig tartó rock-koncert nem a mi ünneplésünkre szólt , hanem aug. 15-e Mária mennybemenetelének az ünnepe, és a másnap itt munkaszüneti nap. Azt mondták, Party-day, akármit is jelent ez.

A zarándok nem akad fel "csekély" problémákon, szép nyugodtan összecsomagoltunk, és elkerekeztünk a reptérre, valami csak lesz alapon. Ha más nem, hazakerekezünk.

És egyébként is "ultreia et suseia"

Épphogy megérkeztünk, toljuk a bringákat a terminálban, azonnal mellénk termett a csomagolós bácsi, előkap 2 bringadobozt, és fél óra alatt olyan profi módon összecsomagoltunk, hogy ihaj

Irány Madrid!

Buen Camino!

I & M

20. nap 2017.08.15. Estorde - Santiago

Napi táv: 91,94 km

Össz: 1043,63 km

Indulás: Estorde

Érkezés: Santiago

Szállás: Camping as Cancelas

  

Hajnalban esett egy kis eső, így nem indultunk el korán, megvártuk amíg a sátor kiszárad. Már jóval elmúlt 10 óra mire kigördültünk a kempingből. Az utunk elején elnéztünk egy leágazót, kb 5-6 km után vettük észre. Naná, hogy nem fordultunk vissza, mindig csak előre, mindig magasabbra. Ezzel a kis elnézéssel mindössze 5-10 km-t vesztettünk, de időben legalább 3 órát. Akkora hegyeket kellett megmásznunk, hogy már a fenyveseket is elhagytuk, csak alacsony növésű tuják voltak. Már vártam, hogy elérjük a hóhatárt.  Oké, ez azért jókora túlzás.

Miután visszatértünk a helyes útra nagyon jó tempót tudtunk menni. Nem mentünk rá a Caminora, végig a főúton jöttünk. Ezek nagyon gyakran keresztezik egymást.

Mindössze egy órás pihenőt tartottunk, ebédelni kell! Az óceántól langusztával búcsúztunk.

Santiagoba hová is érkezhetnénk máshova mint a katedrális elé. Most, kicsit több mint 90 km megtétele után is majdnem olyan öröm volt megérkezni ide mint először. Az egész lelkünket elönti az öröm. Mindegy mikor érkezünk, reggel vagy este, ugyanaz a fieszta hangulat mindenfelé.

A caminó egyik nagy élményei közé tartoznak a röpke "barátságok". Találkozás, kicsi beszélgetés, majd mindenki megy a maga útján. Majd ha újra összehoz a véletlen, úgy borulunk egymás nyakába mint ezeréves cimborák.

A megérkezés örömét is tetézte, amikor egyszer csak szembejött velünk Albertó, egy olasz fiú, aki a kaliforniai barátnőjével, Leticiával járta az utat. Velük még Portóban vacsoráztunk együtt, majd a defektünkkor is összefutottunk. Ők tegnap érkeztek be. Mekkora véletlen ez ezernyi ember között.

A kempingbe jóval 9 óra után jelentkeztünk be.

Holnap már csak pakolós napunk lesz, így tulajdonképpen ezen az estén ér véget a mi Caminonk. Most ünnepelünk, felidézzük a milliónyi szép emléket.

Buen Camino!

I & M

19. nap 2017.08.14. Estorde

Napi táv: 0 km

Össz: 951,69 km

Indulás: Estorde

Érkezés: Estorde

Szállás: Caming Ruta Finisterre

 

A mai nap az abszolút pihenés napja. Kicsit borús volt a délelőtt, így sétáltunk a környéken. Megnéztük a szomszéd falut. 3 ház és 3 hórreo az egész.

Délután szunyókáltunk, lenéztünk partra, nadrágban és pulcsiban.  kifejezetten kellemes volt. Holnap hosszú utunk lesz, indulunk vissza Santiagoba. A telefonokat, kamerákat és power bankokat is fel kellett töltenünk.

Újra leírom, hogy el ne felejtsük, a csomagba kell egy T elosztó!

Buen Camino!

I & M


 

18. nap 2017.08.13 Finisterra

Napi táv: 40,19 km

Össz: 951,69 km

Indulás: Estorde

Érkezés: Estorde

Szállás: Caming Ruta Finisterre

  

A Finisterre-szirtfok kb. 10 km-re van a kempingünktől, így egy kényelmes reggeli után nekivágtuk. Nagyon furcsa volt csomagok nélkül kerekezni, a pillekönnyű bringákkal.

Az út szinte 3 részre oszlik. Durva emelkedő, majd a magasságot amit megszereztünk percek alatt elveszítjük a szélsebes lejtőn, hogy újra felküzdhessük magunkat a szirtre.

A világítótoronnyal koronázott szirtfok nagyon különleges hangulatú, ihletett vidék. Hiába, mégiscsak a világ végéről kémlelünk a végtelen nyugati égbolt felé, s addig szárnyal a tekintetünk, amíg az ég beleszakad az óceánba.

Valójában van egy nyugatabbi pontja az európai kontinensnek Portugáliában, de ki törődik itt ezzel?

Az elnevezés még a római időkből ered, akkor ez a szirtfok jelentette az ismert világ legnyugatibb pontját.

A hagyomány szerint az ideérkező zarándokok itt elégetik a ruháikat, megszabadulva az anyagi világ terheitől, melyek elszállnak, mint a füst. Jelképezve ezzel az út alatt végbemenő lelki változást is. Ma már a műszálas ruhák és a nagyszámú zarándok miatt kérik, hogy tekintsünk el ettől a hagyománytól. GYŐZZÖN A FÖLD!!!!

Egy darabig élveztük a látványt -habár ezzel soha nem lehet betelni -, elkészítettük a "kötelező" fényképeket, majd visszagurultunk a városba. A délutánt a finom fehér homokos, hosszan elnyúló parton töltöttük. Nem állítom, hogy pancsoltunk a kb.18-19 fokos vízben, de megmártóztunk.

Este újra feltekertünk a szirtre, a bárban vettünk két pohár sangriát, kerestünk egy sziklát és kiültünk várni, hogy a végtelen víz elnyelje a napot. A látóhatáron már nem is lehetett megkülönbözetni hol ér véget a víz, hol kezdődik az ég. Az ég kicsit felhős lett, millió sugárban szórva szét a fényt. A nap ereje egyre gyengült, enyhe szél támadt.

A háttérben a bár teraszán zenekar játszott. Ettől szívesen eltekintettünk volna.

Nagyon sokan jöttek. Amennyire lehetett igyekeztünk kizárni a többieket. Csak néztük a látóhatáron vízbefúló napot, eszünkbe jutottak az utunk emlékei, a megszámlálhatatlan felejthetetlen pillanat. A naplemente a pároddal romantikus, giccses dolognak tűnik. De nem volt az. Inkább lélekbemarkoló, szívszorítóan szomorú. Aki az ÚT végén a Finisterre-fokon megnézi a naplementét másnap új emberként ébred.

Úgy legyen!

Buen Camino!

I & M

20170812 142231 Estorde Camping Rua de Finisterre

17. nap 2017.08.12 Muxia - Estorde

Napi táv: 37,38 km

Össz: 911,5 km

Indulás: Muxia

Érkezés: Estorde

Szállás: Caming Ruta Finisterre

 

 

Reggel a gyalogos zarándokok már 6 óra előtt mozgolódtak, és hétkor már mind elindultak. Mi és egy másik bringás pár még fél kilencig szunyókáltunk. Ekkor már finoman ugyan, de lassan kisöprögettek minket :)

Megvettük a reggelinket, és lementünk a partra az "öreg hölgy bárkája" árnyékában reggelizni. Hárman költöttük el a reggelit, mert egy tündéri kutyus is hozzánk szegődött.

Félúton Finisterre felé egy erdei pihenőnél megálltunk frissíteni, és a padon hagytam a sisakom a kamerával a tetején. Négy km után vette észre Miklós, hogy nincs a fejemen. Nem szoktam elhagyni a cuccaim, de ezen az úton már ez a második. Miklós fordult érte vissza, szerencsére meglett.

Kora délután érkeztünk abba a kempingbe, ahol már tavaly is laktunk. A "helymutogató fiú" az előző évi helyünkre jelölte ki a kis birtokunkat. Szuper hely! Mandulafenyők árnyékában, jól szeparált, óceáni panorámával.

Egy könnyű ebéd után vettünk egy üveg bort, majd lementünk abba az öbölbe, amit még tavaly fedeztünk fel. Ez a mi öblünk.

Nagyon érdekes volt a kora este megérkező dagály. Szemlátomást foglalta el a partot a víz. Minden egyes szelíd hullám, közel fél métert jelentett. Nem egész egy óra alatt 25-30 méterrel lett keskenyebb a part. Ahol a víz megjelent, kis rákocskák bújtak elő a kövek alól.

Az egész délután édes semmittevéssel telt.

Buen Camino!

I & M

20170812 101519 Muxia Turistic Office előtt a Muxianaval

 

Muxia-i hangulat:

Teljes:

16. nap 2017.08.11. Santiago - Muxia

Napi táv: 77,35 km

Össz: 874,12 km

Indulás: Santiago

Érkezés: Muxia

Szállás: Albergue Bela Muxia

 

Reggeli után újra útra keltünk. Természetes volt, hogy jókora kitérőt tettünk, hogy átkerekezzünk a katedrális előtti téren. Ez olyan nekünk, mint egy mágnes.

Kemény tempóban tekertünk, egész nap, nem tértünk rá a gyalogos útra. A táj nagyon dimbes-dombos, hegyes-völgyes, erdőket, mezőgazdasági területeket, falvakat vág ketté az aszfaltcsík.

Egy kis faluban újra olyan kulináris élvezetben volt részünk, hogy ihaj  Sűrű, pacalos, kolbászos, csicseriborsó leves, majd cupákos, párolt, sült vastag marhalábszár szeletek, keresztbe szelve, csonttal a közepén, steak burgonyával. Nyami.

Az út az utolsó kb. 20 kilométerig végig ismerős volt a tavalyi caminónkról.

Este hét körül érkeztünk Muxíába, és szinte azonnal találtunk szállást egy magán albergueben. Igaz, hogy a szobában 8 emeletes ágy van, de nagyon tiszta, kulturált, a vizesblokk hibátlan, a lepedő a párnahuzat 1x használatos. Csak ledobáltuk a cuccainkat, és elindultunk sétálni. A sétából hegymászás lett, majd tovább a híres kéttornyú Nosa Señora da Barca templom felé. A templom neve annyit jelent, hogy az "öreg hölgy bárkája". A XVIII. században épült, közvetlenül az óceán partjára. Nem messze tőle egy világítótorony, A legenda szerint Mária hajója itt ért partot.

Mielőtt elérnénk a templomot, egy monumentális, kettéhasított szikla állja az utunkat. A 2000-es évek elején zátonyra futott és elsüllyedt olajszállító hajók, valamint az általuk okozott természeti katasztrófának állít emléket.

Úgy emlékszem, a templom előtti sziklákról szórta Martin Shean fia hamvait az óceánba a The Way c. filmben. Ezeken a sziklákon ülve, több zarándokkal, turistával együtt leültünk naplementét nézni. Végül nem vártuk meg, hogy a napot teljesen elnyelje az óceán. Egyrészt fáztunk, másrészt ezt az élményt holnapra, Finisterrébe tartogatjuk.

Buen Camino!

I & M

Izelítő:

 

A teljes:

15. nap 2017.08.11. Santiago

Napi táv: 5,41 km

Össz.: 796,77km

Indulás: Santiago

Érkezés: Santiago

Szállás: Camping as Cancelas

 

 

 

Reggel kényelmesen ébredtünk, majd lementünk a Szent Jakab-katedrálisba a déli misére. Sajnos a főkapun nem lehet bemenni a templomba renoválás miatt.

Minden délben a zarándokokért celebrálják a misét. A bevezetésben felolvassák az előző nap beérkezett zarándokokat, nemzetiség és induló állomás szerint csoportosítva.

Ha jól hallottuk, Lisszabonból két magyar érkezett. Ünnepi alkalom is volt, külön köszöntöttek pár önkéntest. A mise végén meglengették a világ legnagyobb füstölőjét a híres Botafumeirot, amely lengetéséhez 8 szerzetes ereje kell, és a kereszthajón leng végig a 11. század óta. A kezdetben állítólag azt a célt szolgálta, hogy a katedrális padlójára leterített szalmán heverő zarándokok istentelen bűzét enyhítse. Fantasztikus látvány, közben szól az orgona, az egész templomot belengi a tömjén.

A mise után megnéztük Szent Jakab díszes ezüst koporsóban őrzött ereklyéit, majd felmentünk a főoltár mögé, ahol Szent Jakab aranyozott szobra áll évszázadok óta. Ez a katedrális a világ legnagyobb zarándok temploma. Óriásiak a méretek, nagy a tömeg, de mégis mélységes alázatra késztet.

A délutánt a pihenésnek szenteltük, csak sétálgattunk, nézelődtünk a városban. Az egész belváros olyan mint egy méhkas, lüktet, nyüzsög.

Később visszatértünk a katedrális előtti térre (Praza do Obredorio). Leültünk a tér közepére a meleg kőre, néztük ahogy beérkeznek a zarándokok. Jó látni, átélni az örömüket, a meghatottságukat. Ledobják a kőre a hátizsákot, lefekszek a földre, kiengednek, nézik a katedrálist. Az ismerősök egymás nyakába borulnak, készülnek az örömfotók. Van aki örömtáncot jár, van aki sír. A legtöbbjük sántikál, kötés a lábán, szorító a térdén, de most nem számít, nem fáj semmi.

Estére visszatértünk a szállásunkra, most még borozgatunk, felidézve az elmúlt napok emlékeit.

Buen Camino!

I & M

 A zarándokmise a katedrálisban:

14. nap 2017.08.09. Alba, A Cendora - Santiago

Napi táv: 62,85 km

Össz. : 791,36 km

Indulás: Alba, A Cendora...

Érkezés: Santiago

Szállás: Camping as Cancelas

 

Reggel korán elhagytuk a kísértethotelt.

Nagy előnye volt a korai indulásnak, hogy teljesen kihalt volt minden, jól haladtunk. Nagyon lassan ébred itt minden, még a kakasok is csak fél kilenc körül kezdenek kukorékolni.

A galíciai hegyek kezdik megmutatni szépségüket. Egész nap gyötrelmes hegymenetek, szélsebes lejtek. A hőmérséklet 24-25 fokra csökkent, kabátot kellett felvennünk.

Sötét felhők gyűlnek össze a fejünk felett, majd szétoszlanak, ezt a játékot űzték egész délelőtt.

Eukaliptusz, fenyő és szelídgesztenyefák körülöttünk.

Padrónban költöttük el az ebédünket, a szokásos sziesztánkat.

A legenda szerint, amikor Szent Jakab testét hajón Compostelába szállították, Padrón volt az a hely, ahol először partot ért.

A helyiek nagyon büszkék Rosaria de Castróra, Galícia leghíresebb költőjére, aki szintén itt élt. Mi sajnos nem ismerjük, de majd pótoljuk ezt a hiányosságot.

Az útnak ezen a szakaszán már sokan vannak. Családok, iskolás csoportok, baráti társaságok, túrázók indulnak útnak, csak az utolsó 20-50-100 km-t járják végig.

Padróntól egyhuzamban tettük meg az utat Santiagoig. Szinte végig emelkedik, de mintha húzott volna valami, csak róttuk a kilométereket. Fél hét körül érkeztünk a katedrális előtti térre. Nagyon szívszorító, megható érzés volt újra itt állni. Kicsit meg is könnyeztük.

A Zarándokhivatalban a tavalyi sorhoz képest is többen voltak, pedig akkor is megdöbbentünk a zarándokok tömegén. Miklós beállt a sorba, én addig információt szereztem a Muxia, Finisterre útról. Habár sok peregrino állt sorba, aránylag gyorsan haladtunk. A compostela birtokában visszamentünk a térre, és átadtuk magunkat az örömnek az ott lévő zarándokokkal.

Az utunk legfontosabb szakaszához érkeztünk, de az út még előttünk. Vár még ránk Muxia és Finisterre.

Buen Camino!

I & M

 

13. nap 2017.08.08. Vigo - Alba, A Cendora

Napi táv: 55,54 km

Össz. : 728,51 km

Indulás: Vigo

Érkezés: Alba, A Cendora

Szállás: Hotel Restaurante Corinto

 

Vigo igen nagy város, hosszan elnyúló beach-csel, melyet már kora reggel birtokba vesznek a futók, a sétálók.

A parton reggeliztünk, de nem volt bátorságunk megmártózni a vízben. A délelőttöt Vigoban töltöttük, tekeregtünk.

A több kilométer hosszan elnyúló kikötőben a hatalmas óceánjárók mellett sok turista hajó is indul a környező kis szigetekre pár órás vagy egész napos programot kínálva.

15-20 km kellemes út után érkeztünk Redondelába. Ez egy jelentős állomás, itt ér össze a parti és az eredeti camino.

A következő megállónk Arcade városa volt, mely híres az osztriga éttermeiről, de nem kockáztattunk.

Innen sima utunk volt Pontevedra felé. Itt egy pár napra búcsút intettünk az óceánnak, ami több száz kilométeren keresztül hű társunk és iránytűnk volt. Az út a kontinens felé folytatódik.

Pontevedra ámulatba ejtő város a templomaival, szinte megszámlálhatatlan hangulatos terével. Az egész város egy nagy fieszta. Annyira magával ragadott a város és a hangulata, hogy csak kora este kezdtünk el szállást keresni, de hiába. A város megtelt.

A tavalyi és a mostani zarándokutunk első negatív élményét is itt éltük meg.

Egy albergében két öreg recepciós volt. Már alig akartak velünk szóba állni, egyre csak azt hajtották, hogy spanyolul beszéljünk. Mikor kiderült, hogy ez reménytelen, kibökték, hogy nincs hely. Szép füves terület vette körül az épületet, és mutattuk, hogy van sátrunk.

Erre az öreg leüvöltötte a fejünket. Még jó, hogy nem értettük, de így is nagyon csúnya volt.

Egyszer csak egy magyar nő megszólalt mellettünk, hogy ha fizetünk fejenként 2 €-t, zuhanyozhatunk, és kapunk egy tornaterem címet, ahol a földön alhatunk.

A hölgynek nem volt más választása hisz ő gyalog volt, de mi tovább indultunk, rábíztuk magunkat a sorsra. Mindenhol azt mondták, hogy 12 km-re van szállás, ha az is tele, akkor 18 km-re.

Miután 4-5 km-re elhagytuk a várost, észrevettünk egy hotelt, de bezárva. Már kilenc óra felé járt, és becsengettünk. Egy kedves nénike nyitott ajtót, aki először elzárkózott, de aztán megesett rajtunk a szíve, kinyitott nekünk egy szobát, azzal a feltétellel, hogy reggel 9-ig el kell tűnnünk. A szoba nagyon szép, fürdőszobás, mindennel felszerelt.

A hotel üres, csak mi vagyunk. Nem tudom, hogy a jó szerencsénk, vagy a zarándokok védőszentje van mellettünk, de valahogy mindig minden szerencsésen megoldódik.

Buen Camino!

I & M

 

12. nap 2017.08.07. A Guarda - Vigo

Napi táv: 39,6 km

Össz. : 672,97km

Indulás: A Guarda

Érkezés: Vigo

Szállás: Camping PLAYA - Samil

 

Reggel lassan, lustán keltünk, mint a nap. Az óceán felett vékony felhőréteg lebegett, mely megmaradt szinte egész nap. A füvet, a sátrat vékony harmat, páraréteg fedte. Még 9 órakor is álmos, csendes volt minden.

Amikor az óceán visszahúzódik, a sima, hatalmas kövek között sok-sok kis tisztavizű, sekély "medencét" hagy maga után, melyeket a nap gyorsan felmelegít. Így, ha az óceán hideg, erős hullámveréses vizében nem nagyon lehet fürödni, ezekben a kis medencékben mindenkinek privát fürdőhelye van. A parti homok, végig olyan finom, mint a porcukor.

Csak dél körül indultunk, előtte feltöltöttük az összes kütyünket. A szűk keresztmetszet a konnektorok száma. Egy T elosztónak nagy hasznát vennénk.

Lassan, nyugodtan tekertünk, továbbra is lenyűgöző a természet szépsége.

Közvetlenül a part vonalán, végig nagyon jó minőségű, a főúttól biztonsági sávval elválasztott kerékpárút vezet. Nem kell figyelni az irányra, ha az óceán a bal kezünk felé van, jó helyen járunk. Ezt az utat a helyiek is nagyon kihasználják, itt futnak, bringáznak a családok.

Lankás emelkedők, lassan, lustán elnyúló lejtmenetek.

Hamarosan elérjük Baionát. Elegáns, történelmi városközpont, lenyűgöző a város fölé magasodó erőd.

Vigoba érve úgy döntöttünk sátrat verünk. Egész barátságos kempinget találtunk.

Szinte tapintható, hogy Spanyolországban mennyivel nagyobb kultúrája van a zarándokútnak. Láthatatlanul, de egy teljes iparág áll a zarándokok mögött. Mi azt érezzük, hogy minden rendben, sok olcsó szállás, zarándokmenü, célirányos tájékoztatás, a helyiek fejében ott él a zarándokút.

Portugáliában Portóig napi gondot jelentett a szállások keresése, Portótól már sokat javult, de furcsa volt, hogy, több albergueben is megkérdezték, hogy van-e foglalásunk. Természetesen nem volt, így nem is volt hely. Egy zarándok honnan tudja, hol éri az este?

Ez nem panasz, kritika, csak más szemlélet. A gyönyörűbbnél is gyönyörűbb portugál partokon ha kiépítenék ezt a spanyol rendszert, akár Farotól, százezrek tennék meg ezt az utat is végig.

De ez csak elmélkedés. A hosszú kilométerek alatt sok mindenre gondol az ember. Az út nyugalma, az esti megérkezés érzése leírhatatlan

Buen Camino!

I & M

 

11. nap 2017.08.06. Pinhal da Gelfa - A Guarda

Napi táv: 61,5 km

Össz. : 633,37 km

Indulás: Pinhal da Gelfa

Érkezés: A Guarda

Szállás: O Muino Camping

 

A mai első megállónk Caminha volt, mi más is lehetne, mint egy hangulatos, óceánparti város. A templomban kértünk pecsétet. Beinvitáltak a parókiára, hát a szavunk elállt. Gazdagon faragott fakazettás falak és mennyezet, csodálatos, látszatra is sok százéves komódok. Férfierő kellett a fiók kihúzásához, akkora volt, ahonnan a pecsétet elővették. A pecsét mellé kaptunk a templom védőszentjéről egy lapocskát, imával ...a hátoldalán.

Ma elhagytuk Portugáliát. Az utolsó portugál városunkban Vila Nova de Cerveirában ebédeltünk, kirakodóvásárral, tűzijátékkal búcsúztattak minket

Az étel a szokásos, a pincérre bízzuk, valami portugált. Kaptunk valami sűrű hínár, vagy uborkahéj levest, kolbásszal, kukoricakenyérrel. Isteni finom volt.

Mivel Caminhában nem vártuk meg a kompot, ami átvitt volna a hátáron, így a Miňo folyó hídján léptük, ill. tekertünk  át Spanyolországba, ami egy kb. 20 km-es kitérőt jelentett. Jó volt az út, nem jelentett gondot. A híd közepén integettünk Portugáliának.

Visszagondolva, fantasztikus helyeken jártunk, csodálatos országot, kedves embereket ismertünk meg.

De a zarándok előre néz!

A táj nagyon hirtelen változott, az óceánba beleszakad a part menti hegység, tipikus galíciai vidék, megjelentek a környékre jellemző hórreók is.

A camino jelölése tökéletes, végig kerékpáros jelzéssel.

Estefelé eddigi életünk, legcsodálatosabb kempingjét hozta utunkba a jó sorsunk. Már messziről gyönyörködtünk egy szirten álló szélmalomban, és mikor mellé értünk, kiderült, hogy ennek árnyékában verhetünk sátrat. Az óceán pár méterre van tőlünk, a hullámok zenéjére fogunk elaludni. Ennél jobban felszerelt és szebb fekvésű kempinggel még nem találkoztunk. Ráadásul jelentős zarándok kedvezményt is kaptunk a szállás árából.

Most a parton a langyos óceáni szelet élvezve, egy üveg Sangria mellett írom a blogot, és várjuk a naplementét.

Ma már spanyolul köszönök el.

Buen Camino!

I & M

 Rövid ízelítő:

A teljes:

10. nap 2017.08.05 Fão - Pinhal da Gelfa

Napi táv: 54,6 km

Össz. :571,87 km

Indulás: Fão

Érkezés: Pinhal da Gelfa

Szállás: Sereia Da Gelfa Camping

 

 

 

Indulás után valami Nemzeti Parkon haladtunk keresztül, de vagy rossz úton mentünk, vagy nem vettük észre. Elég unalmas 25 km következett. Sok profi kerékpáros edz ezen a szakaszon. Egyszer még egy gruppettó tagjai is lettünk pár másodpercre.

A tükörből láttuk, hogy jön egy 10-15 fős csapat. Minden erőnket beleadva elkezdtünk tekerni. Hirtelen, szinte ránk zúdultak, körbevettek, kiáltottak pár biztató szót, majd úgy hagytak ott, mintha állnánk.

Érdekes ez a pár másodperces kapcsolat a versenyzőkkel. Akár elhúznak mellettünk, akár szembe jönnek, soha nem mennek el integetés, köszönés biztatás nélkül. 1x mikor épp szenvedtem hegynek felfelé, egyik szembejövő elengedte a kormányt, a kezével tekert, és kiabált, hogy "forsza, forsza". Ezek a pillanatok feldobják az unalmas kilométereket.

Ebédidőben érkeztünk Viana do Casteloba. A legenda szerint a kr. e. I. században a rómaiakat annyira lenyűgözte Viana szépsége, hogy mikor ideértek, azt hitték a Paradicsomba jutottak. Ebben a festői városban ebédeltünk, sziesztáztunk.

Innen továbbhaladva már egyáltalán nem mondható unalmasnak az utunk. Visszatértünk a partra. Akkora szél fújt velünk szemben, hogy alig tudunk tekerni.

Ha hátulról fújna, hajtani se kellene. Teljesen sík terep, mégis csak ritkán lépjük át a10 km/ órát. A szél süvölt, a hullámok dübörögnek, csak egész közelről értjük egymás szavát. Kihalt a környék, csak 1-1 védettebb öbölben elvétve néhány pecás, nagyon hosszú bottal, vagy 1-1 nudista pár. A természet zaja ellenére nagyon békés, nyugalmat árasztó az út.

Minket is elcsábított a finom homok, leheveredünk egy órácskára. A víz nagyon hideg, Miklós azért belemártja a lábát.

Az út javarészt murva, időnként rövidebb fahidas szakaszok.

Tekerés közben megvilágosodtam a fahidakkal kapcsolatban. Ez természetvédelem. Nem tudják széttaposni a part flóráját és faunáját az emberek. Így igen változatos a növényzet a homok szélén, a híd alatt.

Az utolsó 10 km aszfalt, árnyas erdő és kis falvak.

Ezen a szakaszon egyáltalán nem találtunk Camino Santiago jelzést, de nem is hiányzik. Egyszerűen nem szabad eltávolodni az óceántól, és nem lehet eltévedni.

Ancorában egy nyüzsgő campingben vertünk sátrat. A bárban a szokásunkká vált esti pohár vörösbor mellett fejezem be a blogot.

Bom Caminho!

I & M

 

9. nap 2017.08.04. Porto - Fão

Napi táv: 54,8 km

Össz. : 517,27 km

Indulás: Porto

Érkezés: Fão

Szállás: Clube de Campismo e Caravanismo de Barcelos

 

A reggelit még Portóban költöttük el, majd a Ponte Móvelen áthaladva lassan elhagytuk a várost. Az utunk közvetlenül az Atlanti-óceán partján halad, nagyon jól kiépítve. Néhol bicikliút, de zömében közvetlen a parti homok végén kb. másfél méter széles épített "fahíd". Ezt az utat nem véletlenül hívják parti útnak. Ennél "partibb" nem is lehetne....

Néha vannak nehézségek, meredek lépcsők, de ilyenkor mindig ott terem valaki, aki segít cipelni a bringákat. Az óceán olyan lélegzetelállítóan gyönyörű, hogy alig tudom levenni róla a szemem, pedig a keskeny pallót kellene nézni, amin haladunk. Több méter magasra szökő hullámok törnek meg a parton, fehér tajtékot vetve, majd a szikláknak csapódva 10-20 méter magasan porlik a víz, finom párát hagyva maga után  Az erős morajlás, mint zene kíséri az utat. Portótól kb. 15 km-re Castro de Sao Paio egy parti vendéglőjében egy pohár portóival, búcsúzunk a várostól.

Az erős, testes bor kissé megütött, így várnunk kellett egy félórát az indulással, de ezzel a panorámával élvezet volt.

11 óra körül a hőmérséklet 31,6 fok volt, de az óceán felől fújó szél miatt nem érezzük. Néha felmerült bennünk hogy felvesszük a pulcsinkat, de velünk szemben mindenki félmeztelenül, vagy fürdőruhában jött, így nem akartunk hülyének látszani.

Ebédnél nem sokat kell válogatnunk a portugál étlapról a csak portugálul beszélő pincérekkel. Rájuk bízzuk, jót és sokat. Eddig nem csalódtunk.  Amíg a mi pocakunk megtelt, Miklós első kereke leeresztett. Egy szép hasadást találtunk a belsőn. Cserére szorult.

Vila do Conde középkori városközpontjában sok időt eltöltöttünk.

Az utunk többi része nyüzsgő fürdőhelyeken vezetett, ahol ezerrel szólt a Despacito , majd kb. 10 kilométer hosszon macskaköves, mezőgazdasági területen rázkódtunk.

Fão campingjében szálltunk meg éjszakára.

Az út végig jól jelölt.

Bom Caminho!

I & M

 

8. nap 2017.08.03 Sao Joao da Madeira - Porto

Napi táv: 51,6 km

Össz. : 462,47 km

Indulás: Sao Joao da Madeira...

Érkezés: Porto

Szállás: Refúgio Peregrinos Senhora da Hora

 

 Reggel elbúcsúztunk Sao Joao da Madeiratól, nem túl nehéz szakasz következett. Kb. 10 km után vettem észre, hogy elhagytam a kulacsomat.:( Szerencse, hogy van egy kis flakon tartalék vizem, és a Miklóséból is iszogattam). Szerencsére szinte azonnal észrevettünk egy bringás boltot és Miklós vett nekem egy szuper hőtartósat.

Arrifana nevezetes a kék színű templomáról, így tettünk egy kis kanyart. Megérte. A lábazattól a tetőig a tipikus portugál-mintás kék színű kerámiaburkolat, és festett képek.

Portó előtt 7-8 km-re faszénparázson sütöttek kilapított egész csirkét, finom friss zsemlét, sört kínáltak hozzá, ennek nem tudtunk ellenállni, vettünk egyet. Ilyen finom csirkét még nem ettem, kellemesen füstös, fűszeres. Még aludtunk is a parkban egy félórát.

Nagyon korán Portóba értünk, ami látvány hirtelen a szemünk elé tárult... az tényleg lélegzetelállító, leírhatatlan. Hegyoldalra épült, színes épületek, égbenyúló katedrálisok, forgatag, hangzavar, szinte káosz. De valami csodás káosz.

A Ponte Dom Luis I hídon verekedtük át magunkat, hát ami dugó ennek a környékén van, ehhez képest egy pesti csak Kismiska. A híd lábától olyan panoráma nyílik a városra, ami szintén leírhatatlan. Azt hittem Lisszabonba lettem szerelmes, de nem. Az új szerelem Portó. Egész délután nézelődtünk a Ribeira negyedben, felmásztunk a Se Katedrálishoz, innen indul a Portugál Camino Portó - Santiagoi szakasza. Szűk sikátorokon ereszkedtünk le, majd megmásztunk egy másik hegyet, melynek tetején a Clerigos Towelt és a Carmelo templomot. A sikátorokban élénk családi élet zajlik, mosnak az utcai csapnál, a szomszédok az ablakból kiabálnak át egymásnak.

Nem is tudtunk elszakadni Portótól, egy nagyon családias albergét találtunk, ennek a kertjében vertünk sátrat. Nagy közös vacsorával kedveskedtek, melyhez finom portói dukált.

Ez már igazi zarándoklét, ez az igazi!!!

Bom Caminho!

I & M

 

7. nap 2017.08.02. Mealhada - Sao Joao da Madeira

Napi táv: 74,9 km

Össz. : 410, 87 km

Indulás: Mealhada

Érkezés: Sao Joao da Madeira

Szállás: Flagworld Hotel 4*

 

A hotelban volt reggeli, így terített asztal mellől indultunk.

Az első 20 km nagyon forgalmas út mellett vezetett, de egy elég széles biztonsági sávon, így nem volt zavaró a forgalom. Átmentünk az Avelas de Caminhon, melynek szoros kapcsolata van a Camino de Santiagoval. Nem tudtuk kideríteni, hogy mi ez a különleges kapcsolat, majd otthon utánajárunk. De ha esetleg valaki tudja....

Águeda és környéke nagyon érdekes. Valami hihetetlen módon vonzódnak a színes esernyőkhöz. A sétáló utcát valóságos tető borítja a sokszínű esernyőből összerakva, és minden ház erkélyét, ablakát is ezekkel díszítik.

Águeda után már erdős, kisforgalmú aszfalt úton tekertünk tovább, eukaliptusz és fenyves erdőkön keresztül. Egy darabig a Via Romana XVI néven ismert ősi római úton haladtunk, majd a Rio Marnelen átívelő római hídon keltünk át.

Bementünk egy temetőbe. A hagyományos sírok mellett sok a családi kripta. Az ajtóval szemben van egy oltár, majd két oldalon egymás felett koporsó méretű fakkok, benne koporsókkal. Az újabbak letakarva, a régi, fakoporsók fedetlenül. Némelyiket már kikezdte az enyészet.

Albergaria a Velhában ebédeltünk. Ha már Portugália, akkor legyen hal. Csak portugálul beszéltek az éttetemben, vicces volt menyire nem értettük egymást Miklós végül nem bízta a véletlenre, marhát rendelt, Én a pincérre bíztam magam. Érdekes menüt kaptam.  Finom, barna színű sűrű levest, sok babbal, tésztával, majd egy nagy tál leveses tésztát nagy haldarabokkal, füle-farka benne, és jó pár halszem kacsringatott rám Kellemesen csípős, finom volt.

Szieszta után a következő nagyobb megállónk Oliveria de Azeméis volt. Gondolkoztunk, hogy itt töltjük az éjszakát, de csak egy 4*-os hotelt találtunk, így tovább kerekeztünk a kb. 8 km-re lévő São João da Madeiraba. Ez nem volt valami jó döntés, mert szállás terén teltház van a városban. Térültünk, fordultunk, már a fél város nekünk keresett peregrinosokhoz méltó szállást, de nem volt. Mivel nem akartunk a parkban aludni, kénytelenek voltunk egy szobát kivenni, egy szintén 4*-os, business hotelben jóval magasabb áron.

Nem illik ez a luxus zarándokokhoz.

De a zarándok elfogadja ami adatik.

Bom Caminho!

I & M

 A római út:

 

6. nap 2017.08.01. Ansiao - Mealhada

Napi táv: 81,7 km

Össz. : 335,97 km

Indulás: Ansiao

Érkezés: Mealhada

Szállás: Hotel Oasis

 

 

Kényelmesen, nyolc óra előtt ébredtünk. Nem siettünk, mert nem volt reggelink. A mindenféle kacatokat, művirágokat árusító boltok már nyitnak kora reggel, de az élelmiszerboltok csak 8.30-9.00 körül

Nagyon szeretjük ezeket a parkokban, padokon elköltött reggeliket. Annyira békés és nyugalmas. Gázfőzőn fő a kv, serceg a kés alatt a friss zsemle, a madarak várják a felcsipegethető morzsákat.

A vidék továbbra is dimbes-dombos, jól járható. Sokat dolgoznak a váltók, a kilométeróra 5 és 40 km/óra között sűrűn le-fel jár. Javarészt olajfaligetek és sűrű szemű fekete szőlő váltakozik.

Coimbrába érve a Mondego folyó partján ebédeltünk, pihentünk, majd elindultunk tekeregni. A város híres az egyeteméről, amely Portugália legrégebbi felsőoktatási intézménye. Az egyetem történelmi épületegyüttese ma a Világörökség része. Biztosan az oktatás is világhírű, de az tuti, hogy itt minden hallgató nagyon jó erőben lehet.  Az egyetem a város "tetején" ül, és olyan meredek és szűk utcákon másztunk fel, hogy elmondani nem lehet. A szenvedést elnyomta a látvány, a hangulat. Az egyetem valóban megérdemli az UNESCO címet.

Megnéztük a Püspöki Katedrálist, az óvárost.

A város egy romantikus és természetesen tragikus szerelmi história helyszíne is. A Könnyek Parkjában áll a "szerelem kútja", ahol a legenda szerint Inés halálát lelte, és amelyből ma is vörös színű víz ered.

Hat óra körül úgy döntöttünk elindulunk. 22 km-re kinéztünk Mealhada városát, nem tűnt nagy távnak. Végül mi több mint 33 km-t tekertünk mire este negyed tízre megérkeztünk.  Nem tudjuk, hogy történt.

Voltak részek, ahol puha sóder volt az út, hol farolt, hol ragadt bele a kerék. Miklós bukfencezett is egyet, szerencsére nem sérült meg.

Betértünk az első utunkba kerülő hotelbe, mert már erősen sötétedett. Nagyon jól választás volt.

Bom Caminho!

I & M

 

5. nap 2017.07.31. Fátima - Ansiao

Napi táv: 67,27 km

Össz. : 254,27 km

Indulás: Fátima

Érkezés: Ansiao

Szállás Tarouca Café Magánház 1. emeletén

 

 

 

Ébredés után megvásároltuk a reggelinket, majd kijöttünk a jelenések helyszínére. Hatalmas kegyhely, szinte elvesznek az emberek. Reggeli közben néztük a zarándokokat, igyekeztünk átadni magunkat a hely szellemének.

A Jelenés Kápolnában épp magyar mise folyt, nagyon megható volt itt Fatimában egy magyar misén részt venni. Már reggel a városban is találkoztunk a magyar csoporttal, ők is Santiagoba mennek, csak busszal. Az egyik kísérő atya celebrálta a misét, egy másik kísérte orgonán, a csoport több tagja mint kórus énekelt.

A jelenéseknek az idén van a századik évfordulója, mi pedig épp ma ünnepeljük a 20. évfordulóját az egyházi esküvőnknek. Igaz véletlenül történt, de hol lehetne az ünneplésre méltóbb hely, mint Fatima. (Ekkor hivatalosan már 14 éve házasok voltunk  )

Az idő sajnos rosszra fordult. Lehűlt 19 fokra és szemerkélt az eső. De ez semmiben nem gátolt minket.

A Chapel of the Most Holy Sacrament modern, letisztult, és olyan hatalmas, szinte földbegyökerezett a lábunk amikor beléptünk. 35 673 m2. A külső üvegfalán szinte a világ összes nyelvén van egy áldás. Megtaláltuk a magyart

Egy óra után indultunk útnak, ekkor már elállt az eső, és kezdett kicsit melegedni.

Nagyon szép utunk volt, dimbes-dombos, erdei aszfaltút, mini falvakkal. Útjelzés sehol, sokat kellett kérdezgetni, rengeteget nevettünk. Volt, hogy addig nem mondták meg az irányt, amíg nem tanultuk meg helyesen kimondani a falu nevét.

Egyszer egy nyomós kútnál az összes erőm, teljes súlyom beleadva igyekeztem vizet venni, de nem sikerült. A szemben lévő közösségi házban jót derültek ezen, majd egy öregasszony lazán nyomta nekünk a kutat. A titkot nem árulták el.

Ahogy megyünk az erdőben, óbégatás, harmonikaszó csapja meg a fülünket. Szóltam Miklósnak, hogy menjen előre, mert biztos valami részeg banda. 4-5 km-en keresztül hallgattuk, amikor beértünk egy kis faluba, ahol a templom előtti kis téren egy hatalmas buli volt. A zene kihangosítva a templom tornyából, hét faluba elhallatszott.  Szerintünk, mindig ugyanazt játszották  Kicsit csatlakoztunk, ittunk egy sört, kóstoltunk valami óriás kukoricaszemeket, a héját ki kellett köpni.

Újabb pár km után remek szállás került az utunkba, így nem is mentünk tovább. Főleg mert már 9 óra felé járt az idő.

Bom Caminho!

I & M

 

4. nap 2017.07.30. Santarém - Fátima

Napi táv: 64,8 km

Össz. : 187 km

Indulás: Santarém

Érkezés: Fátima

Szállás: Hotel Virgem Maria

 

 Este még kaptunk egy szobatársat, Teresát Franciaországból. Igaz, megbeszéltük, hogy csak ketten leszünk a szobában, de az élet felülírja az elképzeléseket.  60 körüli nő, egyedül járja az utat. Nem tudtunk sokat beszélgetni mert csak franciául beszél. Énekesnő, Kodály dalokat énekelt Miklósnak, nagyon szép volt.

Reggeli után még tekergőztünk Santarémben mielőtt nekivágtunk. Az út minősége váltakozik aszfalt és murva.

Álmos, csendes kis falvak, lustán nyújtózó macskák. Sehol egy lélek, csak a kiskocsmák előtt újságot olvasgató férfiak. A falvak között árnyas, lehántott kérgű parafa erdő, a falvak közelében gyümölcsös, szőlő, olajfaligetek. Az út mentén sok a fügefa, mintha csak a zarándokoknak ültették volna őket. Sok roskadozik a mézédes gyümölcstől. Miklós már nem akarja, hogy többet egyek

Alcanena környékén változik a táj, sárga, kiégett fű, olajfák. Dimbes-dombos vidék, fel-le, fel-le, de többet fel, komoly emelkedők. Volt, hogy lefelé is tolnunk kellett annyira veszélyes volt a csúszós, köves, homokos talaj.

Kora este érkeztünk Fátimába, kevés a szállás, a legtöbb be van zárva, végül egy hotelben kaptunk szobát.

Elfáradtam, így csak holnap fogjuk megnézni a várost és a Mária jelenések helyét.

Az árak nagyon barátságosak, hasonló, vagy olcsóbb mint otthon. Kicsit furcsa, hogy mióta elhagytuk Lisszabont, sehol nem lehet kártyával fizetni.

Bom Caminho

I & M

Az albergue Facebook oldalán jelent meg ez a kép:
v20615990_1363396480447192_6958880577302902896_o.jpg

 

3. nap 2017.07.29. Vila Franca de Xira - Santarém

Napi táv: 54,3 km

Össz. : 122,2 km

Indulás: Vila Franca de Xira

Érkezés: Santarém

Szállás: N1 Hostel

 

Reggel pihenten ébredtünk, a ruháink frissen, illatosan a kilincsre akasztva. Pakolás után indultunk, a bringát tolva sétáltunk, nézelődtünk a városban, pékséget kerestünk. Nagyon lassan haladtunk, mert időnkén megállítottak, kérdezgették tudnak-e segíteni. Itt nem csak a kérdés a cél, azonnal beszélgetést kezdeményeznek, elmesélik, hogy ők mikor voltak zarándokúton, hány km-t gyalogoltak. Egy öreg pl. portugál nyelven, és hogy biztosan megértsük, heves gesztikulálással kisérve minden mondatot 3x ismétel  Egy szót sem értek, de nagyon jól szórakozom.

A Tejo folyó partján reggeliztünk, és már 10 óra is elmúlt mire elindultunk.

Az út jól jelölt, keményre taposott föld és aszfalt váltakozik.

Ez a vidék a lótenyésztéséről, a bikaviadalokról, bikafuttatásról híres. Szerencsére mi csak békésen legelésző lovakkal és tehenekkel találkozunk.

Vila Nova da Rainha templomában pecsételünk, kiskocsmában kávézunk, természetesen a Despacito nem maradhat el.

Amikor visszatérnénk az útra, egy autós megáll előttünk és elmondja, hogy a gyalogos út ezen a szakaszon nagyon keskeny és növényzettel benőtt, biciklivel nehezen járható. Javasol egy alternatív útvonalat. Megfogadjuk a tanácsát.

Nagyon jó érzések térnek vissza a tavalyi caminónkról. Az emberek kedves, kéretlen odafigyelése.

Parafa fa erdőn haladtunk keresztül, azt hiszem életemben először látok ilyet.

Azambujában ebédeltünk, majd árnyas parkban sziesztáztunk, valami hihetetlen családi perpatvart hallgatva.

A délután nagyon meleg, árnyékban is 40'C fok fölött a hőmérséklet. Kb. 5-6 liter vizet iszunk naponta, a csurom vizesre átitatott ruhánk fél óra alatt megszárad.

Santarémbe érve úgy döntöttünk nem megyünk tovább. Ahogy az emberek látják, hogy lassan tekerünk, nézegetünk, kérdés nélkül mutatják az utat, hogy hol szálljunk meg.  Nincs szó erre a kedvességre, nagyon megható. Santarém tartományi főváros, érdemes egy kicsit megnézni.

Elalvás előtt egy üveg Sangriával jutalmaztuk meg magunkat.

Bom Caminho!

I & M

2. nap 2017.07.28. Lisszabon - Vila Franca de Xira

Napi km: 60,2

Össz. km: 67,9

Indulás: Lisszabon

Érkezés: Vila Franca de Xira

Szállás: Ribatejana Casa de Alojamento Local

 

 

Dave, a házigazdánk még nem ismert olyan embert, aki képes hajnali 8-kor felkelni. Ennek ellenére kedvesen, kócosan felkelt elbúcsúzni tőlünk.

A napot mindjárt egy kellemes 30 km-es eltévedéssel kezdtük, így dél körül még mindig Lisszabon közelében voltunk.  A "kis" kerülőnk alatt megnéztünk egy helyes kis falut Unhost ahol épp a védőszentjük ünnepére készültek. Marasztaltak, de vesztünkre mentünk tovább a rossz úton  Tekertünk még vagy 10 km-t mire rájöttünk a tévedésre. Visszafordultunk, más úton tekertünk, igyekeztünk lefaragni az elvesztegetett kilométerekből. Mikor végre megtaláltuk a helyes irányt, Bobadela-ban megálltunk ebédelni. Ekkor már 37,8 `C volt, így pihentünk két órát.

Egy nagyon forgalmas úton kellett még mennünk, és közben még a váltómat is szerelni kellett. Hogy a bowdenek ne álljanak össze-vissza, otthon szépen összefogtam őket, így nem tudtak "húzni"  Na de erre rá kellett jönni. Mindenesetre elég hegyes vidéken 40 km-t tekertem úgy, hogy az első váltómon csak egy sebesség volt.

Végre valahára Sobralinho-nál kereszteztük a Caminot, így innen már maga a mámor volt tekerni. A Fatimai Zarándokút és a compostelai együtt megy, nagyon jó minőségben kiépítve, külön gyalogos és biciklis sávval, nagyon jól jelölve. Szép helyeken visz végig a Tejo folyó völgyében.

Vila Franca de Xiraban remek szállást találtunk. Kétágyas, fürdőszobás, és még a ruháinkat is kimossák.

A portugálok nagyon kedvesek, előzékenyek. Mikor kérdezgetni kellett a helyes utat, egy csomó időnk elment, annyit kellett beszélgetni velük.

Amikor 1-1 autó megelőzött, dudaszó után, ablakon kinyújtott kézzel mutatták a lájk jelet. Sok gyalogos integet, üdvözöl.

Bom Caminho.

I&M

 Indulás:

 

1. nap 2017.07.27. Lisszabon

Napi táv: 0 km bringával, sok km a lábunkban

Indulás: Lisszabon

Érkezés: Lisszabon

Szállás: David lakása

 

 

Reggel mikor felébredtünk, Dave már serényen festegetett. Kaptunk kulcsot, gyümölcs, tea, kávé, várt minket a konyhában. A szemben lévő kis boltban vettünk sonkát, sajtot, friss, meleg zsemlét.

Dave lakása első benyomásra nagyon lepukkantnak tűnik, de rájöttük, hogy ez teljesen szándékos. Csak az a vásárolt dolog, amit nem lehet valami újra felhasznált dologgal kiváltani. Minden egyéb "hulladékból" készített. Főként kartondobozokból, a vásárolt cuccok csomagolásából. Semmi felesleg nincs. Ahogy látom, ő ici-pici lábnyomot fog hagyni maga után.

Úgy döntöttünk, Lisszabont nem bringával járjuk be. Vettünk napijegyet és így indultunk még turistaként.  Sétálgattunk, nézelődtünk, szívtuk magunkba a város hangulatát. 11.20-kor érkeztünk a Se Katedrálisba, ahol kiváltottuk a zarándokútlevelet.

Megkaptuk az első pecsétet, és innentől már zarándokként folytattuk az utunkat.

Nagyon sok szépet hallottunk már Lisszabonról, de minden szó igaz, sőőőt.

Egy nap nagyon kevés, de villamosoztuk az ikonikus 28-as egykocsissal. Valóban olyan szűk utcákon megy keresztül, hogy néha alig fér el, a gyalogosoknak is félre kell húzódniuk.

Megnéztük a Belém-tornyot, ahonnan a nagy felfedezők indultak útnak a nagyvilágba, pl. Vasco da Gama.

Pihentünk a Praça do Comércio-n a diadalív árnyékában. Azt tartják, hogy a világ találkozik ezen a téren. Régen itt voltak a kivégzések és boszorkányégetések. Kávéztunk a Bairro Alton, majd a város legmagasabb dombján fekvő Szent György várból gyönyörködtünk a panorámában. A vár tornyai a 9. század óta őrzik a várost. Sétáltunk a hihetetlen szűk utcákon, majd buszra ültünk, amely elvitt a modern Lisszabonba.

Elvarázsoltak az utcakövek, az ablakok, az erkélyek, a csempés épületek.

A szállásunk közelében egy csendes étteremben vacsoráztunk, és hulla fáradtan, de nagyon kellemes érzésekkel, írom a mai jegyzetem.

Nagyon várjuk a reggelt!

Bom Caminho.

I&M

 Lisszabonban:

0. nap 2017.07.26. Lisszabon

Napi táv: 7,7 km

Indulás: Budapest

Érkezés: Lisszabon

Szállás: David lakása

 

Időben leszállt a gépünk, kicsit izgultunk, hogy a bringák épségben megérkezzenek. A reptéri buszból épp láttuk, ahogy a futószalagon legördülnek a dobozaink és minden rémhírrel szemben, a rakodómunkások nagyon óvatosan, gondosan pakolták.

A nagy csomagokat a terminál végén adják ki, ami remek hely volt az összeszerelésre, így kényelmesen, összeraktuk a drótszamarakat...

A szállásunk megtalálása már nem ment ennyire egyszerűen. Kb. 5 percre lehettünk, de egy őrült körforgalomban csak keringtünk mint valami rossz burleszkben, a gps is megőrült, akár merre indultunk, mindig az ellenkező irányba kellett volna mennünk.  Végül egy autós pasi elénk állt és elvezetett minket egész a szállásunkig. A szoba olyan amilyet vártunk, egy hippitanya, a 60-as évekből itt ragadt tulajjal  De kedves, rendes, vicces.

Bom caminho!

I&M

 

 

Summa-summárum - utószó

Aki azért olvas(s)(t)a a blogot, mert készül Az Útra, összegyűjtöttem pár dolgot, amit tapasztaltunk. Szemezgess belőle!

Amit semmiképp ne hagyj otthon!:

Magas faktorú napvédő krém és ajakápoló! Nagyon fontos!

Napszemüveg. A harmadik napon már úgy néztem ki, mint egy bagoly. Az orrom piros, az arcom barna, a szemem körül fehér plecsni a szemüveg miatt, de ennek ellenére is nélkülözhetetlen.

Meleg felső és nadrág. Reggelente és a hegyekben nagyon hideg van. Nálunk őszre ajánlott biciklis dzseki volt, mely véd a hideg és a szél ellen is.

Esőkabát. Mi szerencsére megúsztuk az esőt, csak éjjel esett, de mindenki azt mondta, ez csak mázli.

Ruha a lehető legkevesebb! 3 póló, 2 naci. Este 1 perc alatt kimosod.

Délutánonként mikor nagy a hőség, egy mosdóban, forrásnál vagy egy kútnál kimostam a rajtam lévő pólót, jól kicsavartam és visszavettem. Naponta többször is. Mindig friss, illatos ruha volt rajtam, és a víztől csöpögő ruhánál nincs jobb hűsítő, ha 41 fokban tekersz.

Egy könnyű vékony sál, amelyet ha bevizezel, szintén hűtheted magad.

Igyál! Ne várd meg amíg megszomjazol! Az úton sok forrás, kút van, mindig töltsd fel a kulacsod. Én imádtam a friss, tiszta hideg forrásokat. Ami nem ivóvíz, azt jól láthatóan jelölik.

Délután mindig megálltunk egy boltnál, ahol megvettük a másnapi reggelit. Bagett, tej, sajt, sonka, paradicsom, paprika. Reggel sokszor nehéz boltot találni.

Ebédre mi majdnem minden nap zarándokmenüt ettünk. Elég kiadós, mindig friss, négy fogás, sok helyen még a kávé is benne van. Kell az energia!

Jól jön a szőlőcukor, és a müzli szelet. Gyorsan erőt ad, plusz energiához jutsz.

Kerékpárolaj! Nem maradhat otthon. A poros, murvás utakon csontszárazzá válik a lánc és a váltó.

Univerzális kerékpárkulcs készlet. A rázós utakon kilazul ez-az.

Pótbelső. Mi vittünk olyan vackot, amit defekt esetén bele kell fújni a kerékbe, de semmit nem ért. Lehet, hogy csak azért, mert a belsőn nem lyuk volt, hanem hasadás.

A kerékpárt busszal vagy vonattal lehet szállítani szállítózsákban, pótdíjjal. Le kell szerelni az első kereket és a kormányt elfordítani. Pedállal nem foglalkoznak. Zsákot az utazás előtt a jegypénztárban tudsz venni.

Egy jó és részletes útvonaltérkép, szinttérképpel óriási segítség. Jó ha tudod, hogy a zarándokösvényt hol követi aszfaltos út is, amit a gyalogútról nem vennél észre.

Az árakról.

A zarándokszállások 5-10 € között mozognak (ha jól figyeltem meg). Mi sátorral 5-6 € fizettünk Irache-i camping volt a legdrágább, 23 €.
A zarándokmenü 9.50-10.50 € között mozog, 4 fogás. Előételként általában lehet választani levest, salátát, tésztát, gyümölcsöt. Főételként csirke, sertés, marha és valami vegetáriánus fogás. Desszertként fagyi, gyümölcssaláta, dinnye, vagy valami joghurtos cucc. Ketten kapunk egy üveg vörösbort, és egy másfél literes vizet, de lehet kérni sört, vizet, vagy üdítőt. Helyenként vannak kis eltérések, de ez az alap.
Bagett 0,75-1€, sonka, szalámi, sajt, fagyi, kv csak egy picivel drágább, mint itthon.

És végül a legfontosabb! Élvezd, érezd át az utad minden pillanatát, légy nyitott!
Az indulás előtt én ezt olvastam: "A zarándok az útja során nem tervez, hanem megéli a pillanatot."

Buen Camino!

12+4. nap 2016.08.14. vasárnap

Napi táv: 8,3 km
Össz. km: 1059,83 km
Start: Santiago de Compostela
End: Útban hazafelé...

Reggeli után visszamentünk az óvárosba. Újra meghatódottság szorongatta a lelkem. Most éreztük, hogy vége a MI CAMINONKNAK.
Egész nap volt időnk tekeregni Santiagoban, mivel csak este hatkor indult a buszunk. Mielőtt elindultunk a pályaudvarra, egy ünnepi búcsúebéddel köszöntünk el a várostól, az úttól, ezektől a csodálatos napoktól.
A buszállomáson szétszedtük, becsomagoltuk a bicikliket, most ülünk a buszon és robogunk San Sebastian felé.
A busz minden igényt kielégít. Minden utasnak saját monitor filmekkel, zenével, internettel. Reggel 6.30-ra várható az érkezés. Itt átszállunk egy másik buszra, ami Pamplónáig visz, majd egy újabb átszállással fogunk SJPP-be érkezni az autónkhoz.

Köszönjük mindenkinek, aki velünk volt, biztatott, követett minket ❤. Nagyon jólesett a sok jókívánság.
És elsősorban köszönjük Birkás Petrának és Gubán Ákosnak, mert igazán ők hozták meg a kedvünket, nekik köszönhetjük, hogy belevágtunk ebbe a csodálatos nagy kalandba!

Ma már nem Buen Caminoval köszönünk el, Az Út véget ért. Jó éjt.
Ica & Miklós

12+3. nap 2016.08.13. szombat

Napi táv: 85,56 km
Össz. km: 1042,53 km
Start: Finisterre
End: Santiago de Compostela

Reggel elbúcsúztunk az óceántól és elindultunk vissza Santiagoba. Előttünk ~ 3000 km. áll, melyből még 80-85 km. tekerés.

Furcsa volt ismerős úton tekerni, ismerős tájak, ismerős hegyek és völgyek között járni. Végig aszfalt úton jöttünk. A jósors most is velünk volt. Egy óra körül szóltam Miklósnak, hogy ha alkalmas helyet lát, álljunk meg ebédelni. Alig telt el pár perc és egy igazi piknik helyszín került a szemünk elé. Egy folyó partján, árnyas park, forrással, még úszhattunk is volna, ha akarunk a langy folyóban.
Most először mi készítettük az ebédünket. Miklós főzött :). Sajtkrém leves, bagett, csoki, kávé. Isteni volt :). Kicsivel nyolc óra után értünk a santiagói kempingbe. Megint csak furcsa volt, hogy ugyanazon a helyen állítjuk a sátrunkat, ahol három napja lebontottuk. 
Miklósnak kevés volt a déli főztje, így megrendelte egy fél disznó parázson sült oldalasát :). Próbálja visszaszedni a versenysúlyát. Szerintem egy fél disznó kevés, legalább négy fél disznóra lesz szüksége :).

Buen Camino
Ica & Miklós

Erre ébredtünk Estorde-ban:

12+2. nap 2016.08.12. péntek

Napi táv: 22,22 km
Össz. km: 956.97 km
Start: Finisterra - 7 km
End: Világvége!

Éjjel, mikor megérkeztük, már semmit nem láttunk, igaz, hogy nem is nagyon nézelődtünk. Sátorverés és zuhanyozás után azonnal elaludtunk mindketten. Reggel, amikor felébredtünk, csak ámultunk, hogy milyen szép fekvésű a camping. A sátrunk píneafenyők árnyékában állt, és előttünk hullámzott az Atlanti-óceán, csábító, homokos kis öböllel.
Viszont az út, még mindig ott kanyargott előttünk, így a kényelmes, bőséges reggeli után újra gyorsan nyeregbe ültünk. Cirka egy órát tekertünk gyönyörű vidéken. Fel-felbukkant az óceán, hol lágy homokos partszakaszait, hol vad, sziklás arcát mutatva.
Végig felfelé kellett tekerni, de annyira elvarázsolt a táj, szinte észre sem vettük, hogy elértük a világítótornyot.
A Monte del Facho 247 m magas csúcsánál a régi zarándok azt hitték itt a világ vége. Hosszú hónapokig jöttek csak jöttek, mindig nyugat felé, követve a napot. És innen nincs tovább! Nincs út előre, nincs jobbra, nincs balra nincs hova tovább, körülvesz a végtelen óceán

Mi is hisszük, sőt tudjuk! És mivel nincs tovább előre, elindultunk visszafelé. VISSZAFELÉ, először az utunk során.


A délutánt egy porcukor finomságú homokos partszakaszon töltöttük. Ünnepeltünk, pihentünk.
A legenda szerint a nagy utat megtett zarándokok, miután Finisterrában megnézik a naplementét, majd álomra hajtják a fejüket, másnap új emberként ébrednek fel.
Kicsit izgulok mi lesz.
Mindenesetre vettünk egy üveg bort, és levonultunk a partra naplementét nézni.
Itt éreztük igazán azt, hogy vége. Nagyon meghitt, megható pillanatokat éltünk át.


Buen Camino!
Ica & Miklós

Az utolsó video a világvégéről:

12+1. nap 2016.08.11. csütörtök

Napi táv: 88.57 km
Össz. km: 934.75 km
Start: Santiago de Compostela
End: Finisterra - 7 km.

Reggel még nem tudtuk, hogyan tovább. Tájékozódtunk, hogy tudunk visszajutni Saint Jean Pied de Portba az autónkhoz. Úgy döntöttünk a buszos utazást választjuk. Összepakoltunk, kitekertünk a buszpályaudvarra, de kiderült, hogy csak három nap múlva, vasárnapra van jegy. Nem lesz egyszerű az út, kétszer is át kell majd szállni az összecsomagolt bringákkal.

Tulajdonképpen mindketten örültünk, hogy van még három napunk. Reggel még azon gondolkoztunk, hogy elinduljunk-e Finisterre-be, de a sors gyorsan döntött. Nem is kérdés, megyünk tovább, megyünk amíg utat látunk.

Délután kettő körül nekivágtunk. Az első húsz km nagyon nehezen ment, mintha elment volna az erőnk. Azután valahogy túlestünk, túlsegítettük egymást ezen a holtponton és nagyon kemény tempót diktáltunk. A 30. km körül már teljesen visszarázódtunk, visszajött a régi kedvünk, újra zarándokok lettünk.

Az útirányt jelző sárga kagylók, nyilak nem értek véget Santiagonál. Egészen Finisterre-ig végigkísérik a zarándokokat. Ennek nagyon örültünk, mert csak Santiagoig vittünk magunkkal térképet. Igaz, volt nálunk GPS, de eddig egyszer sem vettük elő. Azt hallottuk, hogy a legtöbb gyalogos a zarándok busszal teszi meg Santiago – Finisterre távot, így meglepődtünk, hogy milyen sokan folytatják az utat gyalog is.

Végig olyan tökéletes a jelölés, hogy szinte lehetetlen eltévedni. Most először majdnem sikerült. Egyszer hallom, hogy valaki nagyon füttyög. Arra fordulok, és elég messze az úttól egy ház erkélyéről egy ember kalimpál. Azt mutogatta, kiabálta, hogy forduljunk meg. Jó volt az irányunk, de egy rövidebb útra terelt vissza minket. Ez a segítőkészség végig jellemző volt.

Furcsa érzés volt tudni, hogy ezt a szakaszt visszafelé is meg kell tenni. Minden lejtmenetben eszembe jutott, hogy visszafelé ez mekkora emelkedő lesz, de a nagy partokon azzal vigasztaltam magam, hogy két nap múlva itt repülni fogunk. :)

Aránylag rövid pihenőkkel folyamatosan tekertünk. 21.45- kor láttuk meg először az öblöt, de már Finisterre-ig nem jutottunk el. Tíz óra körül nagyon hirtelen besötétedett. Egyre veszélyesebbnek éreztük a tekerést az út szélén. Megálltunk, megbeszéltük, hogy tábort verünk és csak másnap reggel tesszük meg a hátralévő alig hét kilométert. Az is egy csoda volt, hogy szétnéztünk és épp egy Camping mellett álltunk. a sötétben sátrat vertünk és aznap sem kellett egyikünket sem elaltatni.

És végül meg kell állapítanom, hogy valahol mindig van tartalék erő.

Buen Camino!
Ica & Miklós