Napi táv: 55,54 km

Össz. : 728,51 km

Indulás: Vigo

Érkezés: Alba, A Cendora

Szállás: Hotel Restaurante Corinto

Vigo igen nagy város, hosszan elnyúló beach-csel, melyet már kora reggel birtokba vesznek a futók, a sétálók.

A parton reggeliztünk, de nem volt bátorságunk megmártózni a vízben. A délelőttöt Vigoban töltöttük, tekeregtünk.

A több kilométer hosszan elnyúló kikötőben a hatalmas óceánjárók mellett sok turista hajó is indul a környező kis szigetekre pár órás vagy egész napos programot kínálva.

15-20 km kellemes út után érkeztünk Redondelába. Ez egy jelentős állomás, itt ér össze a parti és az eredeti camino.

A következő megállónk Arcade városa volt, mely híres az osztriga éttermeiről, de nem kockáztattunk.

Innen sima utunk volt Pontevedra felé. Itt egy pár napra búcsút intettünk az óceánnak, ami több száz kilométeren keresztül hű társunk és iránytűnk volt. Az út a kontinens felé folytatódik.

Pontevedra ámulatba ejtő város a templomaival, szinte megszámlálhatatlan hangulatos terével. Az egész város egy nagy fieszta. Annyira magával ragadott a város és a hangulata, hogy csak kora este kezdtünk el szállást keresni, de hiába. A város megtelt.

A tavalyi és a mostani zarándokutunk első negatív élményét is itt éltük meg.

Egy albergében két öreg recepciós volt. Már alig akartak velünk szóba állni, egyre csak azt hajtották, hogy spanyolul beszéljünk. Mikor kiderült, hogy ez reménytelen, kibökték, hogy nincs hely. Szép füves terület vette körül az épületet, és mutattuk, hogy van sátrunk.

Erre az öreg leüvöltötte a fejünket. Még jó, hogy nem értettük, de így is nagyon csúnya volt.

Egyszer csak egy magyar nő megszólalt mellettünk, hogy ha fizetünk fejenként 2 €-t, zuhanyozhatunk, és kapunk egy tornaterem címet, ahol a földön alhatunk.

A hölgynek nem volt más választása hisz ő gyalog volt, de mi tovább indultunk, rábíztuk magunkat a sorsra. Mindenhol azt mondták, hogy 12 km-re van szállás, ha az is tele, akkor 18 km-re.

Miután 4-5 km-re elhagytuk a várost, észrevettünk egy hotelt, de bezárva. Már kilenc óra felé járt, és becsengettünk. Egy kedves nénike nyitott ajtót, aki először elzárkózott, de aztán megesett rajtunk a szíve, kinyitott nekünk egy szobát, azzal a feltétellel, hogy reggel 9-ig el kell tűnnünk. A szoba nagyon szép, fürdőszobás, mindennel felszerelt.

A hotel üres, csak mi vagyunk. Nem tudom, hogy a jó szerencsénk, vagy a zarándokok védőszentje van mellettünk, de valahogy mindig minden szerencsésen megoldódik.

Buen Camino!

I & M