Napi táv: 5,41 km

Össz.: 796,77km

Indulás: Santiago

Érkezés: Santiago

Szállás: Camping as Cancelas

Reggel kényelmesen ébredtünk, majd lementünk a Szent Jakab-katedrálisba a déli misére. Sajnos a főkapun nem lehet bemenni a templomba renoválás miatt.

Minden délben a zarándokokért celebrálják a misét. A bevezetésben felolvassák az előző nap beérkezett zarándokokat, nemzetiség és induló állomás szerint csoportosítva.

Ha jól hallottuk, Lisszabonból két magyar érkezett. Ünnepi alkalom is volt, külön köszöntöttek pár önkéntest. A mise végén meglengették a világ legnagyobb füstölőjét a híres Botafumeirot, amely lengetéséhez 8 szerzetes ereje kell, és a kereszthajón leng végig a 11. század óta. A kezdetben állítólag azt a célt szolgálta, hogy a katedrális padlójára leterített szalmán heverő zarándokok istentelen bűzét enyhítse. Fantasztikus látvány, közben szól az orgona, az egész templomot belengi a tömjén.

A mise után megnéztük Szent Jakab díszes ezüst koporsóban őrzött ereklyéit, majd felmentünk a főoltár mögé, ahol Szent Jakab aranyozott szobra áll évszázadok óta. Ez a katedrális a világ legnagyobb zarándok temploma. Óriásiak a méretek, nagy a tömeg, de mégis mélységes alázatra késztet.

A délutánt a pihenésnek szenteltük, csak sétálgattunk, nézelődtünk a városban. Az egész belváros olyan mint egy méhkas, lüktet, nyüzsög.

Később visszatértünk a katedrális előtti térre (Praza do Obredorio). Leültünk a tér közepére a meleg kőre, néztük ahogy beérkeznek a zarándokok. Jó látni, átélni az örömüket, a meghatottságukat. Ledobják a kőre a hátizsákot, lefekszek a földre, kiengednek, nézik a katedrálist. Az ismerősök egymás nyakába borulnak, készülnek az örömfotók. Van aki örömtáncot jár, van aki sír. A legtöbbjük sántikál, kötés a lábán, szorító a térdén, de most nem számít, nem fáj semmi.

Estére visszatértünk a szállásunkra, most még borozgatunk, felidézve az elmúlt napok emlékeit.

Buen Camino!

I & M

 A zarándokmise a katedrálisban: