Napi táv: 77,35 km

Össz: 874,12 km

Indulás: Santiago

Érkezés: Muxia

Szállás: Albergue Bela Muxia

Reggeli után újra útra keltünk. Természetes volt, hogy jókora kitérőt tettünk, hogy átkerekezzünk a katedrális előtti téren. Ez olyan nekünk, mint egy mágnes.

Kemény tempóban tekertünk, egész nap, nem tértünk rá a gyalogos útra. A táj nagyon dimbes-dombos, hegyes-völgyes, erdőket, mezőgazdasági területeket, falvakat vág ketté az aszfaltcsík.

Egy kis faluban újra olyan kulináris élvezetben volt részünk, hogy ihaj  Sűrű, pacalos, kolbászos, csicseriborsó leves, majd cupákos, párolt, sült vastag marhalábszár szeletek, keresztbe szelve, csonttal a közepén, steak burgonyával. Nyami.

Az út az utolsó kb. 20 kilométerig végig ismerős volt a tavalyi caminónkról.

Este hét körül érkeztünk Muxíába, és szinte azonnal találtunk szállást egy magán albergueben. Igaz, hogy a szobában 8 emeletes ágy van, de nagyon tiszta, kulturált, a vizesblokk hibátlan, a lepedő a párnahuzat 1x használatos. Csak ledobáltuk a cuccainkat, és elindultunk sétálni. A sétából hegymászás lett, majd tovább a híres kéttornyú Nosa Señora da Barca templom felé. A templom neve annyit jelent, hogy az "öreg hölgy bárkája". A XVIII. században épült, közvetlenül az óceán partjára. Nem messze tőle egy világítótorony, A legenda szerint Mária hajója itt ért partot.

Mielőtt elérnénk a templomot, egy monumentális, kettéhasított szikla állja az utunkat. A 2000-es évek elején zátonyra futott és elsüllyedt olajszállító hajók, valamint az általuk okozott természeti katasztrófának állít emléket.

Úgy emlékszem, a templom előtti sziklákról szórta Martin Shean fia hamvait az óceánba a The Way c. filmben. Ezeken a sziklákon ülve, több zarándokkal, turistával együtt leültünk naplementét nézni. Végül nem vártuk meg, hogy a napot teljesen elnyelje az óceán. Egyrészt fáztunk, másrészt ezt az élményt holnapra, Finisterrébe tartogatjuk.

Buen Camino!

I & M

Izelítő:

A teljes: