Napi táv: 67,27 km

Össz. : 254,27 km

Indulás: Fátima

Érkezés: Ansiao

Szállás Tarouca Café Magánház 1. emeletén

Ébredés után megvásároltuk a reggelinket, majd kijöttünk a jelenések helyszínére. Hatalmas kegyhely, szinte elvesznek az emberek. Reggeli közben néztük a zarándokokat, igyekeztünk átadni magunkat a hely szellemének.

A Jelenés Kápolnában épp magyar mise folyt, nagyon megható volt itt Fatimában egy magyar misén részt venni. Már reggel a városban is találkoztunk a magyar csoporttal, ők is Santiagoba mennek, csak busszal. Az egyik kísérő atya celebrálta a misét, egy másik kísérte orgonán, a csoport több tagja mint kórus énekelt.

A jelenéseknek az idén van a századik évfordulója, mi pedig épp ma ünnepeljük a 20. évfordulóját az egyházi esküvőnknek. Igaz véletlenül történt, de hol lehetne az ünneplésre méltóbb hely, mint Fatima. (Ekkor hivatalosan már 14 éve házasok voltunk  )

Az idő sajnos rosszra fordult. Lehűlt 19 fokra és szemerkélt az eső. De ez semmiben nem gátolt minket.

A Chapel of the Most Holy Sacrament modern, letisztult, és olyan hatalmas, szinte földbegyökerezett a lábunk amikor beléptünk. 35 673 m2. A külső üvegfalán szinte a világ összes nyelvén van egy áldás. Megtaláltuk a magyart

Egy óra után indultunk útnak, ekkor már elállt az eső, és kezdett kicsit melegedni.

Nagyon szép utunk volt, dimbes-dombos, erdei aszfaltút, mini falvakkal. Útjelzés sehol, sokat kellett kérdezgetni, rengeteget nevettünk. Volt, hogy addig nem mondták meg az irányt, amíg nem tanultuk meg helyesen kimondani a falu nevét.

Egyszer egy nyomós kútnál az összes erőm, teljes súlyom beleadva igyekeztem vizet venni, de nem sikerült. A szemben lévő közösségi házban jót derültek ezen, majd egy öregasszony lazán nyomta nekünk a kutat. A titkot nem árulták el.

Ahogy megyünk az erdőben, óbégatás, harmonikaszó csapja meg a fülünket. Szóltam Miklósnak, hogy menjen előre, mert biztos valami részeg banda. 4-5 km-en keresztül hallgattuk, amikor beértünk egy kis faluba, ahol a templom előtti kis téren egy hatalmas buli volt. A zene kihangosítva a templom tornyából, hét faluba elhallatszott.  Szerintünk, mindig ugyanazt játszották  Kicsit csatlakoztunk, ittunk egy sört, kóstoltunk valami óriás kukoricaszemeket, a héját ki kellett köpni.

Újabb pár km után remek szállás került az utunkba, így nem is mentünk tovább. Főleg mert már 9 óra felé járt az idő.

Bom Caminho!

I & M