Napi táv: 81,7 km

Össz. : 335,97 km

Indulás: Ansiao

Érkezés: Mealhada

Szállás: Hotel Oasis

Kényelmesen, nyolc óra előtt ébredtünk. Nem siettünk, mert nem volt reggelink. A mindenféle kacatokat, művirágokat árusító boltok már nyitnak kora reggel, de az élelmiszerboltok csak 8.30-9.00 körül

Nagyon szeretjük ezeket a parkokban, padokon elköltött reggeliket. Annyira békés és nyugalmas. Gázfőzőn fő a kv, serceg a kés alatt a friss zsemle, a madarak várják a felcsipegethető morzsákat.

A vidék továbbra is dimbes-dombos, jól járható. Sokat dolgoznak a váltók, a kilométeróra 5 és 40 km/óra között sűrűn le-fel jár. Javarészt olajfaligetek és sűrű szemű fekete szőlő váltakozik.

Coimbrába érve a Mondego folyó partján ebédeltünk, pihentünk, majd elindultunk tekeregni. A város híres az egyeteméről, amely Portugália legrégebbi felsőoktatási intézménye. Az egyetem történelmi épületegyüttese ma a Világörökség része. Biztosan az oktatás is világhírű, de az tuti, hogy itt minden hallgató nagyon jó erőben lehet.  Az egyetem a város "tetején" ül, és olyan meredek és szűk utcákon másztunk fel, hogy elmondani nem lehet. A szenvedést elnyomta a látvány, a hangulat. Az egyetem valóban megérdemli az UNESCO címet.

Megnéztük a Püspöki Katedrálist, az óvárost.

A város egy romantikus és természetesen tragikus szerelmi história helyszíne is. A Könnyek Parkjában áll a "szerelem kútja", ahol a legenda szerint Inés halálát lelte, és amelyből ma is vörös színű víz ered.

Hat óra körül úgy döntöttünk elindulunk. 22 km-re kinéztünk Mealhada városát, nem tűnt nagy távnak. Végül mi több mint 33 km-t tekertünk mire este negyed tízre megérkeztünk.  Nem tudjuk, hogy történt.

Voltak részek, ahol puha sóder volt az út, hol farolt, hol ragadt bele a kerék. Miklós bukfencezett is egyet, szerencsére nem sérült meg.

Betértünk az első utunkba kerülő hotelbe, mert már erősen sötétedett. Nagyon jól választás volt.

Bom Caminho!

I & M