El Camino két keréken

El Camino két keréken

12+1. nap 2016.08.11. csütörtök

2016. október 19. - Ica és Miklós

Napi táv: 88.57 km
Össz. km: 934.75 km
Start: Santiago de Compostela
End: Finisterra - 7 km.

Reggel még nem tudtuk, hogyan tovább. Tájékozódtunk, hogy tudunk visszajutni Saint Jean Pied de Portba az autónkhoz. Úgy döntöttünk a buszos utazást választjuk. Összepakoltunk, kitekertünk a buszpályaudvarra, de kiderült, hogy csak három nap múlva, vasárnapra van jegy. Nem lesz egyszerű az út, kétszer is át kell majd szállni az összecsomagolt bringákkal.

Tulajdonképpen mindketten örültünk, hogy van még három napunk. Reggel még azon gondolkoztunk, hogy elinduljunk-e Finisterre-be, de a sors gyorsan döntött. Nem is kérdés, megyünk tovább, megyünk amíg utat látunk.

Délután kettő körül nekivágtunk. Az első húsz km nagyon nehezen ment, mintha elment volna az erőnk. Azután valahogy túlestünk, túlsegítettük egymást ezen a holtponton és nagyon kemény tempót diktáltunk. A 30. km körül már teljesen visszarázódtunk, visszajött a régi kedvünk, újra zarándokok lettünk.

Az útirányt jelző sárga kagylók, nyilak nem értek véget Santiagonál. Egészen Finisterre-ig végigkísérik a zarándokokat. Ennek nagyon örültünk, mert csak Santiagoig vittünk magunkkal térképet. Igaz, volt nálunk GPS, de eddig egyszer sem vettük elő. Azt hallottuk, hogy a legtöbb gyalogos a zarándok busszal teszi meg Santiago – Finisterre távot, így meglepődtünk, hogy milyen sokan folytatják az utat gyalog is.

Végig olyan tökéletes a jelölés, hogy szinte lehetetlen eltévedni. Most először majdnem sikerült. Egyszer hallom, hogy valaki nagyon füttyög. Arra fordulok, és elég messze az úttól egy ház erkélyéről egy ember kalimpál. Azt mutogatta, kiabálta, hogy forduljunk meg. Jó volt az irányunk, de egy rövidebb útra terelt vissza minket. Ez a segítőkészség végig jellemző volt.

Furcsa érzés volt tudni, hogy ezt a szakaszt visszafelé is meg kell tenni. Minden lejtmenetben eszembe jutott, hogy visszafelé ez mekkora emelkedő lesz, de a nagy partokon azzal vigasztaltam magam, hogy két nap múlva itt repülni fogunk. :)

Aránylag rövid pihenőkkel folyamatosan tekertünk. 21.45- kor láttuk meg először az öblöt, de már Finisterre-ig nem jutottunk el. Tíz óra körül nagyon hirtelen besötétedett. Egyre veszélyesebbnek éreztük a tekerést az út szélén. Megálltunk, megbeszéltük, hogy tábort verünk és csak másnap reggel tesszük meg a hátralévő alig hét kilométert. Az is egy csoda volt, hogy szétnéztünk és épp egy Camping mellett álltunk. a sötétben sátrat vertünk és aznap sem kellett egyikünket sem elaltatni.

És végül meg kell állapítanom, hogy valahol mindig van tartalék erő.

Buen Camino!
Ica & Miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://elcaminoketkereken.blog.hu/api/trackback/id/tr9111822347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása