Napi táv: 54,6 km

Össz. :571,87 km

Indulás: Fão

Érkezés: Pinhal da Gelfa

Szállás: Sereia Da Gelfa Camping

Indulás után valami Nemzeti Parkon haladtunk keresztül, de vagy rossz úton mentünk, vagy nem vettük észre. Elég unalmas 25 km következett. Sok profi kerékpáros edz ezen a szakaszon. Egyszer még egy gruppettó tagjai is lettünk pár másodpercre.

A tükörből láttuk, hogy jön egy 10-15 fős csapat. Minden erőnket beleadva elkezdtünk tekerni. Hirtelen, szinte ránk zúdultak, körbevettek, kiáltottak pár biztató szót, majd úgy hagytak ott, mintha állnánk.

Érdekes ez a pár másodperces kapcsolat a versenyzőkkel. Akár elhúznak mellettünk, akár szembe jönnek, soha nem mennek el integetés, köszönés biztatás nélkül. 1x mikor épp szenvedtem hegynek felfelé, egyik szembejövő elengedte a kormányt, a kezével tekert, és kiabált, hogy "forsza, forsza". Ezek a pillanatok feldobják az unalmas kilométereket.

Ebédidőben érkeztünk Viana do Casteloba. A legenda szerint a kr. e. I. században a rómaiakat annyira lenyűgözte Viana szépsége, hogy mikor ideértek, azt hitték a Paradicsomba jutottak. Ebben a festői városban ebédeltünk, sziesztáztunk.

Innen továbbhaladva már egyáltalán nem mondható unalmasnak az utunk. Visszatértünk a partra. Akkora szél fújt velünk szemben, hogy alig tudunk tekerni.

Ha hátulról fújna, hajtani se kellene. Teljesen sík terep, mégis csak ritkán lépjük át a10 km/ órát. A szél süvölt, a hullámok dübörögnek, csak egész közelről értjük egymás szavát. Kihalt a környék, csak 1-1 védettebb öbölben elvétve néhány pecás, nagyon hosszú bottal, vagy 1-1 nudista pár. A természet zaja ellenére nagyon békés, nyugalmat árasztó az út.

Minket is elcsábított a finom homok, leheveredünk egy órácskára. A víz nagyon hideg, Miklós azért belemártja a lábát.

Az út javarészt murva, időnként rövidebb fahidas szakaszok.

Tekerés közben megvilágosodtam a fahidakkal kapcsolatban. Ez természetvédelem. Nem tudják széttaposni a part flóráját és faunáját az emberek. Így igen változatos a növényzet a homok szélén, a híd alatt.

Az utolsó 10 km aszfalt, árnyas erdő és kis falvak.

Ezen a szakaszon egyáltalán nem találtunk Camino Santiago jelzést, de nem is hiányzik. Egyszerűen nem szabad eltávolodni az óceántól, és nem lehet eltévedni.

Ancorában egy nyüzsgő campingben vertünk sátrat. A bárban a szokásunkká vált esti pohár vörösbor mellett fejezem be a blogot.

Bom Caminho!

I & M