Napi táv: 62,85 km
Össz. : 791,36 km
Indulás: Alba, A Cendora...
Érkezés: Santiago
Szállás: Camping as Cancelas
Reggel korán elhagytuk a kísértethotelt.
Nagy előnye volt a korai indulásnak, hogy teljesen kihalt volt minden, jól haladtunk. Nagyon lassan ébred itt minden, még a kakasok is csak fél kilenc körül kezdenek kukorékolni.
A galíciai hegyek kezdik megmutatni szépségüket. Egész nap gyötrelmes hegymenetek, szélsebes lejtek. A hőmérséklet 24-25 fokra csökkent, kabátot kellett felvennünk.
Sötét felhők gyűlnek össze a fejünk felett, majd szétoszlanak, ezt a játékot űzték egész délelőtt.
Eukaliptusz, fenyő és szelídgesztenyefák körülöttünk.
Padrónban költöttük el az ebédünket, a szokásos sziesztánkat.
A legenda szerint, amikor Szent Jakab testét hajón Compostelába szállították, Padrón volt az a hely, ahol először partot ért.
A helyiek nagyon büszkék Rosaria de Castróra, Galícia leghíresebb költőjére, aki szintén itt élt. Mi sajnos nem ismerjük, de majd pótoljuk ezt a hiányosságot.
Az útnak ezen a szakaszán már sokan vannak. Családok, iskolás csoportok, baráti társaságok, túrázók indulnak útnak, csak az utolsó 20-50-100 km-t járják végig.
Padróntól egyhuzamban tettük meg az utat Santiagoig. Szinte végig emelkedik, de mintha húzott volna valami, csak róttuk a kilométereket. Fél hét körül érkeztünk a katedrális előtti térre. Nagyon szívszorító, megható érzés volt újra itt állni. Kicsit meg is könnyeztük.
A Zarándokhivatalban a tavalyi sorhoz képest is többen voltak, pedig akkor is megdöbbentünk a zarándokok tömegén. Miklós beállt a sorba, én addig információt szereztem a Muxia, Finisterre útról. Habár sok peregrino állt sorba, aránylag gyorsan haladtunk. A compostela birtokában visszamentünk a térre, és átadtuk magunkat az örömnek az ott lévő zarándokokkal.
Az utunk legfontosabb szakaszához érkeztünk, de az út még előttünk. Vár még ránk Muxia és Finisterre.
Buen Camino!
I & M