Napi táv: 0 km bringával, sok km a lábunkban

Indulás: Lisszabon

Érkezés: Lisszabon

Szállás: David lakása

Reggel mikor felébredtünk, Dave már serényen festegetett. Kaptunk kulcsot, gyümölcs, tea, kávé, várt minket a konyhában. A szemben lévő kis boltban vettünk sonkát, sajtot, friss, meleg zsemlét.

Dave lakása első benyomásra nagyon lepukkantnak tűnik, de rájöttük, hogy ez teljesen szándékos. Csak az a vásárolt dolog, amit nem lehet valami újra felhasznált dologgal kiváltani. Minden egyéb "hulladékból" készített. Főként kartondobozokból, a vásárolt cuccok csomagolásából. Semmi felesleg nincs. Ahogy látom, ő ici-pici lábnyomot fog hagyni maga után.

Úgy döntöttünk, Lisszabont nem bringával járjuk be. Vettünk napijegyet és így indultunk még turistaként.  Sétálgattunk, nézelődtünk, szívtuk magunkba a város hangulatát. 11.20-kor érkeztünk a Se Katedrálisba, ahol kiváltottuk a zarándokútlevelet.

Megkaptuk az első pecsétet, és innentől már zarándokként folytattuk az utunkat.

Nagyon sok szépet hallottunk már Lisszabonról, de minden szó igaz, sőőőt.

Egy nap nagyon kevés, de villamosoztuk az ikonikus 28-as egykocsissal. Valóban olyan szűk utcákon megy keresztül, hogy néha alig fér el, a gyalogosoknak is félre kell húzódniuk.

Megnéztük a Belém-tornyot, ahonnan a nagy felfedezők indultak útnak a nagyvilágba, pl. Vasco da Gama.

Pihentünk a Praça do Comércio-n a diadalív árnyékában. Azt tartják, hogy a világ találkozik ezen a téren. Régen itt voltak a kivégzések és boszorkányégetések. Kávéztunk a Bairro Alton, majd a város legmagasabb dombján fekvő Szent György várból gyönyörködtünk a panorámában. A vár tornyai a 9. század óta őrzik a várost. Sétáltunk a hihetetlen szűk utcákon, majd buszra ültünk, amely elvitt a modern Lisszabonba.

Elvarázsoltak az utcakövek, az ablakok, az erkélyek, a csempés épületek.

A szállásunk közelében egy csendes étteremben vacsoráztunk, és hulla fáradtan, de nagyon kellemes érzésekkel, írom a mai jegyzetem.

Nagyon várjuk a reggelt!

Bom Caminho.

I&M

 Lisszabonban: