Napi táv: 51,6 km

Össz. : 462,47 km

Indulás: Sao Joao da Madeira...

Érkezés: Porto

Szállás: Refúgio Peregrinos Senhora da Hora

 Reggel elbúcsúztunk Sao Joao da Madeiratól, nem túl nehéz szakasz következett. Kb. 10 km után vettem észre, hogy elhagytam a kulacsomat.:( Szerencse, hogy van egy kis flakon tartalék vizem, és a Miklóséból is iszogattam). Szerencsére szinte azonnal észrevettünk egy bringás boltot és Miklós vett nekem egy szuper hőtartósat.

Arrifana nevezetes a kék színű templomáról, így tettünk egy kis kanyart. Megérte. A lábazattól a tetőig a tipikus portugál-mintás kék színű kerámiaburkolat, és festett képek.

Portó előtt 7-8 km-re faszénparázson sütöttek kilapított egész csirkét, finom friss zsemlét, sört kínáltak hozzá, ennek nem tudtunk ellenállni, vettünk egyet. Ilyen finom csirkét még nem ettem, kellemesen füstös, fűszeres. Még aludtunk is a parkban egy félórát.

Nagyon korán Portóba értünk, ami látvány hirtelen a szemünk elé tárult... az tényleg lélegzetelállító, leírhatatlan. Hegyoldalra épült, színes épületek, égbenyúló katedrálisok, forgatag, hangzavar, szinte káosz. De valami csodás káosz.

A Ponte Dom Luis I hídon verekedtük át magunkat, hát ami dugó ennek a környékén van, ehhez képest egy pesti csak Kismiska. A híd lábától olyan panoráma nyílik a városra, ami szintén leírhatatlan. Azt hittem Lisszabonba lettem szerelmes, de nem. Az új szerelem Portó. Egész délután nézelődtünk a Ribeira negyedben, felmásztunk a Se Katedrálishoz, innen indul a Portugál Camino Portó - Santiagoi szakasza. Szűk sikátorokon ereszkedtünk le, majd megmásztunk egy másik hegyet, melynek tetején a Clerigos Towelt és a Carmelo templomot. A sikátorokban élénk családi élet zajlik, mosnak az utcai csapnál, a szomszédok az ablakból kiabálnak át egymásnak.

Nem is tudtunk elszakadni Portótól, egy nagyon családias albergét találtunk, ennek a kertjében vertünk sátrat. Nagy közös vacsorával kedveskedtek, melyhez finom portói dukált.

Ez már igazi zarándoklét, ez az igazi!!!

Bom Caminho!

I & M