Nagyon jó éjszakánk volt a szántóföldön. Az ember már el is felejti milyen a tökéletes csend. Reggel szalmából rakott fotelban falatozni a sajtos-sonkás bagettet, kortyolgatni a tejeskávét, közben nézni, ahogy ébred a természet.... nem is találok szavakat.
A szokásos időben indultunk és nagyon hamar Burgosba értünk. Lenyűgöző a tér, a katedrális előtt állva az ember valóban egy porszemnek érzi magát. Lenyűgöznek a méretek, a részletek tökéletessége.

A nagyvárosokon belül is szinte lehetetlen eltévedni. Minden felé jelölések, a járdákban 2-3 méterenként fém caminó jel. Mi, ahogy felfedezzük a várost, gyakran letérünk az útról, de soha nem volt gond a visszatalálással. Pár órát tekeregtünk, majd egyszerűen indulni kellett tovább. Mindketten úgy érezzük, hogy a kis falvak, települések sokkal jobban megfognak minket. Sorra fűzzük őket egyenként emlékeink gyöngysorára.

Burgos után visszatértünk a gyalogútra, mert a műút nagyon elkanyarodik. Újra murva. Grrrrr. Száll a por, a kövek pattognak a kerekek alól, fékezés csak nagyon óvatosan, mert farol a kerék. Mindkettőnknek sikerült esni egyet, de semmi komoly. Óvatosak vagyunk. Az út jobb oldalán nagyon érdekes kőfolyók vannak. Mintha valaki nagy gonddal elgereblyézte volna köveket, olyan mint egy kőültetvény. Rövid, nagyon meredek emelkedők, majd még meredekebb lejtők következnek. A gyalogosokon egyre jobban látni a fáradtságot, gyakrabban látni az út szélén üldögélőket.

Úgy látszik szokásunkká válik, hogy a napot egy helyi hegycsúccsal zárjuk. Magassága 917 méter. Mikor megláttam a táblát, hogy 12% -os emelkedő, 1050 méter hosszon, csak arra tudtam gondolni, hogy szépen lassan, méterről-méterre. Feltekerni esélytelen, tolni is csak nehezen tudom. Vigasztalom magam, hogy egy km. az kispiskóta. Számoltam a lépéseimet. Miklós most is vissza-vissza fordult segíteni.
Hát, van olyan lejtő, ahol lefelé is tolni kell a bringát. Itt egy olyan következett. 18%-os. Annyira félelmetesen meredek volt, hogy nem mertünk felülni. Túléltük ezt is: ).
Estefelé nagyon jó táborhelyet találtunk, Puente Fiteroban, egy mozgássérült zarándokszállás hátsó kertjében. Szélvédett, az úttól elzár az épület. Teljes a luxus, még kerti csapunk is van: )